Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Pintér János: A kecskeméti „Miklós" szőlőtelep létrejötte és első évtizede
A telep vezetőjévé Koritsánszky János szőlészeti és borászati vándortanítót nevezték ki. 18 Az igazgató asszisztense (gyakorlatilag helyettese) rövid ideig Makay Sándor szőlészeti-borászati vándortanító jelölt, majd Gábor József vincellériskolái segédtanár lett. Rajtuk kívül egy írnok és egy vincellér alkotta a személyzetet. A hivatalos helyiség Koritsánszky lakásán működött. 19 A szőlőteleppel kapcsolatos ügyek intézése a minisztérium hatáskörébe tartozott, de létrehoztak egy kecskeméti „felügyelő bizottságot" is, melynek elnökévé Lestár Péter polgármestert nevezték ki, tagjai pedig Muraközy János gazdasági tanácsnok, Máthé Sándor gazdasági iskolai igazgató, Csilléry Benő a Kecskemétvidéki Gazdasági Egyesület alelnöke, Csókás József az egyik legnevesebb kecskeméti szőlészeti szakember, Koritsánszky János a telep igazgatója, valamint Parragh Gedeon és Szeles Kálmán szintén ismert helyi szaktekintélyek lettek. Ennek a bizottságnak az volt a feladata, hogy a telep munkálatait ellenőrizze, és javaslatokat tegyen a minisztériumnak a jobb és eredményesebb munka érdekében. 20 1883 tavaszán a talajelőkészítést egyengetéssel kezdték meg. A szarkási és úrihegyi lakosok közül toborzott több száz munkás a hagyományos módon: kubikos talicskával és lapáttal látott neki a nagy munkának. Az egyengetést jelentősen segítette Koritsánszky saját tervezésű-szerkesztésű homokgyaluja. A homokgyalu keményfából készült, hatalmas lapát alakú eszköz, melynek merítőszéle vasból volt, alsó lapját vaslemezzel borították. Két oldaláról lánc indult ki, melyet összekapcsolva illesztettek az igavonó állat felszereléséhez. A homokgyalu munkájához négy ló vagy négy ökör kellett, és két munkás; közülük egy az állatokat vezette, egy pedig fogta a homokgyalu (lapát) nyelét. Körkörösen haladva a homokbuckát a feltöltendő területre borították. Egy-egy merítésre kb. 1 m 3 homokot tudtak elegyengetni. 21 Az egyengetést követte a beültetésre szánt terület istállótrágyázása, majd pedig forgatása, a „rigolozás". Mindkét munkálat szükségességét,illetve helyességét erősen vitatták ebben az időben. Az ellenzők egyrészt attól tartottak, hogy a trágyázással a talaj elveszti immunitását, másrészt feleslegesnek tartották az amúgyis laza homokot tovább lazítani. A telepnek ebből a szempontból is úttörő szerepe volt: néhány év alatt bebizonyosodott, hogy a trágya helyes alkalmazása nem csökkenti az immunitását, hanem növeli termőképességét; másrészt meggyőzték a kétkedőket, hogy a felszín alatt korántsem laza a homoktalaj, és hogy a forgatást a szántás nem pótolja. Az egykorú híradások arról számolnak be, hogy az első évben elegyengettek mintegy 70 000m 3-t, és megforgattak közel 60 kh talajt, 100-130 cm mélységben. 22 18. Koritsánszky János 1854-ben született Zólyomban. Magyaróváron végezte el a gazdasági akadémiát, majd ott is tanított öt esztendeig vegytant és technológiát. A minisztérium megbízásából külföldi tanulmányutakat tett, majd a borászati kormánybiztosságra osztották be. A szőló'telcp és a kecskeméti vincellérképezde igazgatója, a Kecskemétvidéki Gazdasági Egyesület elnöke volt. A homoki szőló'müvelés terjesztése és modern alapokra helyezése körül jelentős érdemei voltak. 1883-tól Kecskeméten élt 1923-ban bekövetkezett haláláig. 19. Először Kecskemét III. tized Koháry u. 187. szám, majd 1896-tól V. tized Nagykőrösi utca 20. szám alatt. 20. BKML. Kecskemét kgyjkv. 1883. május 18. 134. és OL. K. 168. 271. cs. 1883-5-3411. 13.768/883. 21. B. L. 1889. jún. 26. Koritsánszky János: A homokgyalu. 22. KNKN. 1890. Arcképcsarnok. Vázlat a kecskeméti ,,Miklós" szőlőtelepről. 28. p.
