Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kiépülése a századfordulón
a szőlő múltjának kutatója. Úgy tűnik, hogy viszonylagosan kisebb területre terjedt ki a szőlő Nagykőrös és Kiskunhalas határában, bár e két településre nézve korszakunk végéről semmiféle adattal nem rendelkezünk. Nagykőrösön egyik forrásunk szerint 1896-ban 2432 kh, a mezőgazdasági üzemstatisztika szerint 2641 kh, Kiskunhalason ugyanakkor 2291 kh volt a szőlő területe. 31 Bármennyire szórtak is számszerű adataink, annyi megállapítható, hogy a századfordulón településeink határában viharos gyorsasággal szétterülő szőlő- és gyümölcskultúra az országos átlagokat messze felülmúló arányban részesült a művelési ágakból. Nemigen járhatunk messze a valóságtól, ha korszakunk végén művelésági részarányát valamennyi városunk határában mintegy 8—10% körülire becsüljük. Ahol pedig részesedése ilyen magas arányokat ölt, ott a szőlő mind az agrártermelésen, mind pedig a táj települési arculatán mély nyomokat hagy, uralkodó jellege elvitathatatlan, valósággal szembeötlő lesz. Bármilyen korabeli kimutatást vegyünk is a kezünkbe, sajnos a szőlőstanyák számát akárcsak hozzávetőlegesen sem lehet azokból felbecsülni. Valamennyi rendelkezésünkre álló adat ugyanis csak a tanyák és a tanyán lakók számáról, vagy a szőlőnek és gyümölcsösnek mint különálló „művelési ágnak" a területi nagyságáról — növekedéséről szól csupán. Ha külön-külön ismerjük is a növekedés ütemét, a két különnemű adatsort összekapcsolni nemigen lehet. Több forrás is utal azonban arra, hogy — különösen Kecskeméten és Szegeden — szinte valamennyi homokföldi tanyán található kisebb-nagyobb szőlőtelep. „Alig van tanya — írták Szegedről 1914-ben - amelyben egy-egy szőlőültetvény ne volna. Még a kisbérlő népek is az 5—10—15 holdas tanyáikon telepítenek szőlőt s ebben gyümölcsfát. A nagyobb gazdák meg éppen előszeretettel művelik a szőlőt". De Nagykőrösön is „a tanyán lakó gazda — írták — tanyája körül szőlőt, gyümölcsöt telepített". Településeink határképén és agrártermelésének jellegén ekkor már a szőlő- és gyümölcskultúra dominált, ami azonban nem azt jelentette, mintha a szőlők és gyümölcsösök arányosan s egyenlően térítődtek volna szét az egész határon. E kultúrák részint a futóhomokot, az útvonalakat és a hagyományokat, részint egyéb „erővonalakat" követve igen egyenlőtlenül, s bizonyos pontokon erősen csomósodva terítették be településeink messzenyúló határait. A leginkább szőlőkultúrás szegedi határban pl. 1914-ben három kapitányságban (Domaszék, Szatymaz, Nagyszéksós) a szőlők területi részaránya 25 %, másik négyben (Királyhalom, Mórahalom, Feketeszél, Zákány) 15 %, hét kapitányságban 5 %, négy körzetben pedig (közöttük a Feketéken és Röszkeszentmihályon) mindössze 1% körül mozgott. 32 A tanyahálózat ott sűrűsödött a legjobban - állapították meg később -, ahol a belterjes kultúrák (különösen a szegedi nagy árvíz után) rohamos fejlődésnek indultak. 33 Elképzelhető, mennyivel volt sűrűbb szövésű a tanyahálózat ott, ahol a föld 27 %-át, s mennyivel ritkább, ahol annak csupán 1 %-át borították szőlők. „Minél közelebb vagyunk a városhoz, — írta a szegedi tanyavilágot belülről ismerő Szüts Mihály -, a tanyai birtokok annál kisebbek, s minél 31. Galgóczy Károly, 1896. 113. p. Nagykőrös egész határa ekkor 61 111 kh volt. Magyar korona, 1896. I. köt. 310. p. 32. Szüts Mihály, 1914. 176. p. 33. CsmL. Szeged városi iratok. Pálffy György h. polgármester iratai. 1933-1947. 1437. sz.
