Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Gunst Péter: Kelet-Európa gazdasági-társadalmi fejlődésének néhány problémája (Különös tekintettel az agrárfejlődésre)

tagozódása így nem lehetett olyan mély, jogi viszonyai sem lehettek olyan bonyolultak, mint Nyugat—Európában. Kelet-Európa hatalmas területein a feudális nemesség szinte mindvégig egyfajta hivatali-katonai nemesség volt, amelyik sokhelyütt évszázadokon át örökletessé sem tehette birtokait, s ezért igen nagymértékben alárendelődött az uralkodónak. Nem beszélhetünk persze arról, hogy a faluközösségi rendszer Kelet-Európában is olyan formában épült fel, mint szerte Ázsiában. Nincs itt lehetőségünk a különbségek részletes kifejtésére, de erre nincs is szükség. A faluközösségeken felépülő társadalmak rendszere korántsem volt mindenütt azonos Eurázsiában. Rendkívül izgalmas téma s tulajdonképpen máig sincs meggyőzően feltárva, mi magyarázza azt, hogy az egyik népnél ez a rendszer despotikus, a másiknál demokratikus uralmi formákban jelentkezik. Az világos, hogy ott, ahol jelentős civilizációk jöttek létre (Egyiptom, Mezopotámia, Kína, India stb.), az élet alapját képező központi öntözőrendszerek fenntartása olyan centralizált államhatalmat kívánt meg, amely csak despotikus formában lehetett hatékony. Másképpen áll azonban a helyzet a germán, a kelta, vagy a szláv népeknél, amelyeknél a faluközösségeknek erre a rendszerére mind despotikus, mind demokratikus rendszer épülhet. Egyes helyeken a kis faluközösségek egymástól függetlenül, egymástól teljesen elzártan éltek, s többnyire az egyes családok is egymástól elkülönülten termeltek (ami nem zárja ki, hogy a közösség szükségleteire vagy tartalékként ne lenne szükség bizonyos munkára), vagy pedig végezhették a munkát közösen is, amiként a közösségi elöljárói intézmény is demokratikus vagy patriarchális-despotikus jellegű lehetett. Az egyes faluközössögek teljes elszigeteltsége egymástól természetes alapja a despotikus, a keleti zsarnokság formájában jelentkező uralmi rendszernek. A szláv törzseknél ez a despotikus rendszer jelentkezett (a történelem elején a faluközösség elöljárói intézményének patriarchális jellege, később pedig az uralkodói despotizmus), míg a keltáknál vagy a germánoknál (s egyes nomád pásztornépeknél) többnyire a demokratikus forma. De az uralmi rendszer különbségének konkrét okai még ma is feltáratlanok. Ami itt témánk szempontjából fontos, az az, hogy Kelet—Európában a földtulajdon keleti formája, a kollektív felelősséggel tartozó faluközösségekre épült despotikus uralmi forma, az egész társadalom erre épülő gazdasági és jogi rendszere kezdettől fogva a nyugat-európai típusú fejlődés — mondhatni - ellentéte, de azt minden esetben kizáró forma volt.. Az is világos, hogy az ilyen uralmi rendszerben, amelyben a gazdasági—társadalmi szerkezet fejlődése rendkívül lassú volt, annak minden módosítása (legalábbis az alapját képező faluközösségi rendszer szétzúzásáig) csak az államapparátus részéről, vagyis felülről elindított reformok formájában történhetett meg. (Még azt sem mondhatjuk, hogy az uralkodó osztály vett részt a reformok megvalósításában, hiszen ez osztály tagjai személyükben maguk is ki voltak szolgáltatva a despotikus uralkodónak, s az államapparátusnak rendszerint számszerű többségük konzervatív ellenállását kellett megtörnie a reformok megvalósításához. Elég itt utalni IV. Iván, Nagy Péter reformjaira, vagy a jobbágyfelszabadítás megvalósításának körülményeire Oroszországban és Romániában. Egy bizonyos pontig a faluközösségek is közömbösek maradtak a változások iránt.) Mindenütt így volt ez törvényszerűen, ahol a faluközösségekre épült államalakulatok a történelem folyamán erre rákényszerültek. Igy történt Kelet-Európában is. Az átvétel kényszerűsége, többször éppen ellentétes törekvésekkel