Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Gunst Péter: Kelet-Európa gazdasági-társadalmi fejlődésének néhány problémája (Különös tekintettel az agrárfejlődésre)

KELET-EURÓPA GAZDASÁGI-TÁRSADALMI FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY PROBLÉMÁJA (KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ AGRÁRFEJLŐDÉSRE)* GUNST PÉTER Ha a történelemkönyveket lapozzuk, lettek légyen azok nagy átfogó történeti munkák, vagy kisebb tanulmányok, vagy kortársaink történeti tudatával ismerkedünk, KeletEurópa fejlődésének elég sematikus képét kapjuk. Mindenütt arra bukkanunk, hogy Kelet—Európa gazdasági-társadalmi fejlődése Nyugat—Európáéhoz (vagy a 19. századtól Észak-Amerikáéhoz) viszonyítva időben megkésett, annál jóval lassúbb. Vagyis ez a fejlődés időben ugyan elmaradt, de lényegét illetően ugyanazon az úton jár, s járt is mindig, ha színvonalbeli eltérésekkel, strukturális különbségekkel is. Tüzetesebben szemügyre véve ezt az álláspontot, azonnal világossá válik, hogy az nemcsak a további fejlődés számára tekinti modellnek a nyugat-európai sémát, de a megtett történeti utat is lényegében azonosnak látja vele. Holott korántsem lehetünk biztosak abban, hogy ez egyértelműen így van. Az utóbbi évszázadban kiszélesedett a történeti perspektíva. A vizsgálódás horizontja kitágult, s Európa népei mellett a többi kontinens lakói is tárgyai lettek a történelmi kutatásnak, ők is megjelentek a történeti munkák lapjain. S nem csupán statisztaként. Ha már most ebből a perspektívából tekintjük a dolgot, feltétlenül egész korábbi, Európa-, sőt kizárólag Nyugat—Európacentrikus történetfelfogásunk revízióra szorul. Ha a világot egységesnek tekintjük, abban éppen Nyugat-Európa fejlődése a különleges, a sajátos; még akkor is így van ez, ha ennek a nyugateurópai fejlődésnek — sokszor vérből és vasból készült — kovász-szerepét a többi világrész népeinek fejlődésében el is ismerjük. S ebből a perspektívából nézve KeletEurópa fejlődése egy újabb vetületet mutat: a világnak ez az a része, amelyik a legelsőként és leggyorsabban követte Nyugat-Európát, amelyik a leghamarabb vette át technikaigazdasági-társadalmi vívmányait. Megéri tehát, ha - legalább vázlatosan — foglalkozunk Kelet—Európa fejlődésével, s elsősorban azokkal a specifikus jegyekkel, amelyeket ez a folyamat elénk tár. Több oka is van annak, hogy mindmáig éppen azokat a tényezőket borítja homály, amelyek Kelet-Európa gazdasági, társadalmi (vagyis történelmi) fejlődésének specifikumait jelentik. A legfőbb okát ennek abban látjuk, hogy a világ fejlődésére korábban * E tanulmány erőteljesen lerövidített, s ezért sok tekintetben kényszerűen kurta változata megjelent a Valóság 1974. évf. 3. számában (16-31. o.).