Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

N. Kiss István: A bécsi udvar borvásárlásai Magyarországon (XVI—XVII. század)

Magán Szentgyörgy városán belül viszont nem ismerünk olyan adatot, amelynek segítségével eldönthetnénk, hogy az ismert 2,4 forintos ár vajon a közepes, vagy a minőségi bor árszintjét fejezi-e ki? Sopron esetében a probléma tisztázása kevésbé bonyolult. A XVI. századi udvari borvásárlások árai — akónként 3,0 — 5,5 forint — Sopronban, az exportárak 6—7 forintos átlagához mérten, a közepes árszintet képviselik! Ez a különbség a XVII. század első felében tovább növekszik, a király asztala számára vett bor 4,5 — 5,0 forintos árával szemben a minőségi (exportált) borok már 8—14 forintos szinten mozognak.

23 A bécsi udvar borral való ellátása a soproniak számára tehát nem jelentett jó üzletet. A városi tanács csak a kamara ismételt fellépésére és sürgetésére szánta rá magát erre az üzletre. 1627-ben a kamarai kiküldött soproni borvásárlási alkudozásáról a következőket jelenti Pozsonyba a tanácsosoknak: „...miután a bírák és tanács tagjai előtt utunk célját megvilágítottuk, azt kértük, hogy a 100 akón kívül, amelyet már megígértek, további 100 akó bort adjanak el nekünk; ez számunkra rendkívül nehéz ügynek látszott, s azt szorgalmazták, elégedjünk meg a kialkudott 100 akóval. Kérésünk szükségességét ismételten hangsúlyozva, számos tárgyalás után, végül oda jutottunk, hogy mivel lelkük készségét felséges uruk és kegyelmes királyuk irányában tényekkel kívánják alátámasztani, beleegyeznek 150 akó bor eladásába."

24 Kemény alku után, Őfelsége kegyének keresésére hivatkozva, a tanács végül is 50 akóval kevesebb bort adott el a kamarai ágenseknek, mint amit azok akartak! Talán még élesebb fény derül a tanács vonakodó magatartására a már említett 1655. évi árvita alkalmával. Levelükben a soproniak, miután lándzsát törnek boraik minősége mellett, kereken kijelentik: „...inkább hajlandók akónként egy negyed tallért a már említett árból leengedni, semmint a nemes kamarának, illetve jelen esetben ő-szent-felségének a kegyét elveszíteni, mely egyéb ügyeikben annyi kárért kárpótolhatja őket."

25 A császári udvarnak vett soproni borok árai, a városi tanács lehetőség szerinti húzódozása és nem utolsó sorban az árvita, az alkudozás egyértelműen azt bizonyítják, hogy a pozsonyi kamara Sopron szőlőhegyének válogatott s kiváló minőségű borait átlagáron igyekezett megszerezni. Saját megállapításuk szerint a soproniak azért tesznek eleget ennek a nem nagy haszonnal kecsegtető üzletnek, mert a császár kegyének elnyerése, vagy megtartása más területen hasznukra válik. Minden valószínűség szerint 23. Prickler, H. 1965. 317. - A forint - tallér értékviszonyára nézve Horváth T.A. 1963/1964. 25-50. 24. „...postquam Consuli atque Senatui loci illius itineris nostri causam adaperuissemus, litterasque Inclytae Camerae exhibuissemus, tratawimus, ut compromissis centum urnis vini, superadderent adhuc alias centum urnas; quae sane res ipsis difficillima videbatur, insistabuntque sollicite, ut promissis centum urnis contenti simus, cumque necessitatem id expostulare saepius asse ruissemus, tandem post complures interlocutiones, rem eo deduximus, quod promptitudinem animorum erga Suattem Dnum. et Regem eorum clementissimum re ipsa comprobare wolentes, consenserint in centum et quinquaginta urnas". VKI/II. 9. 25. „...quarantem Taleri, pro urnis singulis de saepe indicato praetio remittere, quam Inclytae Camerae et praesertim Suae Majestatis Sacmae Gratiam, quae in mille aliis occurentibus negotiis tantillum damni nobis locupletissime resarcire potest - amittere, eisdemque jacturam facere". VKI/II. 19.