Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

N. Kiss István: A bécsi udvar borvásárlásai Magyarországon (XVI—XVII. század)

elsősorban a város borexportja szempontjából életbe vágóan fontos adómentes kiviteli engedélyek (Passbrief-ek) kieszközlésénél vették igénybe a királyi udvar jóindulatát.

26 Sopron borának Ausztriába való bevitelét és tranzit-forgalmát ugyanis Bécsben általában tilalmazták s így az exportengedélyeket csak rövid időre és szigorúan korlátozott mennyiségre nézve adták ki. Az, hogy a nyugat-magyarországi borexport ennek ellenére évszázadokon át virágzott, azaz, hogy a kiviteli engedélyeket mégiscsak szinte folyamatosan megkapták a soproniak, az főleg az udvar jóindulatán múlott, melyet döntő módon befolyásolt egyrészt az udvari méltóságoknak küldött ajándék-borok rendszere, másrészt az a tény, hogy a császári asztal minőségi borszükségletének zömét rendszeresen Sopronból szerezték be. Az udvari borvásárlás a XVI. században feltűnt, de jelentőségében gyorsan növekvő központjának, Tokajnak, a szerepére vonatkozóan csak elvétve találunk iratokat a pozsonyi kamara leváltárában, mert a tokaji bor felvásárlása, — elsősorban földrajzi okok miatt — a szepesi kamara hatáskörébe tartozott. Rueber János császári tábornok 1570-ben még személyesen intézkedik a tokaji uradalom válogatott borainak Bécsbe küldéséről, de az 1570-es évek derekán a bécsi udvari kamara és a szepesi kamara sűrű levélváltása már azt igazolja, hogy a prágai, illetve bécsi Habsburg udvartartást folyamatosan ellátják tokaji borral. 1576-ban az udvari kamara egyik rendelésében a király számára biztosítandó minőségi borok listája a következőképpen fest: hordó tokaji bor 20 soproni bor 8 ruszti bor 8 kismartoni bor 12 szentgyörgyi bor 8 Ugyanekkor Ernő főherceg, tehát a bécsi udvartartás számára az alábbi tételeket rendelik: hordó tokaji bor 10 soproni bor 6 ruszti bor 6 kismartoni bor 6 A szepesi kamara 1576. december 20,-i levelében azt jelenti a bécsi udvari kamarának, hogy Tokajon a kiváló minőségű borokat ők már felvásárolták és Bécsbe küldték, s egyébként sincs most készpénzük, márpedig bort Hegyalján csak készpénzért lehet kapni. Hasonló értelemben írnak 1581. március 3.-án is, mire Miksa főherceg a pozsonyi sóhivatal bevételéből küldet nekik pénzt borvásárlásra.

2 7 Ezek az adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a tokaji bor rangja, elismertsége az 1570-es években már elérte az évszázadok óta híres soproni borét. Bár a rendszeressé vált tokaji borbeszerzés a szepesi kamara gondja volt, időnként a pozsonyi tanácsosok is kénytelenek voltak az üggyel foglalkozni. 1641-ben pl. a pozsonyi 26. Pl. Ruszt esetében Prickler, H. 1965. 504. 27. TakátsS. 1899. 285-286.