Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

N. Kiss István: A bécsi udvar borvásárlásai Magyarországon (XVI—XVII. század)

rendezéséről értesülünk. Szentgyörgy városában a hitelbe vett bort többnyire a szempci és a bazini harmincad hivatallal fizettették ki; így pl. 1579-ben és 1580-ban. Modor városa, 1634-ben, jövő évi taxájának terhére szállít bort az udvarnak. Sopronban, mint a városi tanács megjegyzi, követelésüket majd a következő évi városi adóból, vagy a megyei dica-bevételből fogják kiegyenlíteni.

12 Hasonló helyzetről értesülünk 1581-ben, amikor is a számukra esedékes pénzt „következő évi adójukból biztosan megkaphatják". Egy évvel később négy évi borvásárlási hátralékot rendez a kamara a soproni tanácsosokkal a városi taxa terhére.

13 A borbeszerzést pénzügyileg és adminisztrative a pozsonyi kamara intézte, de a kiválasztás és ízlelés joga, egyszersmind felelőssége már az udvartól kiküldött szakértőre hárult. Többnyire a Hofkellermeister utazott le Sopronba borszemlére, de ez az út korántsem volt egyértelműen kellemesnek tekinthető, mert a városi tanács nem valami jó szívvel fogadta a császári borszakértőket. 1648-ban pl. Lippay Gáspár a kamara nevében kénytelen ajánlólevelet adni Damian Laminit királyi pincemesternek, melyben Sopron város tanácsának szigorúan meghagyja, hogy a királyi meghatalmazottat ne akadályozzák munkájában, ne támasszanak nehézségeket, hanem bocsássák be pincéikbe, engedjék, hogy a királyi udvar számára lekötött 200 akó bort zavartalanul megízlelhesse és kiválaszthassa.

14 Úgy tűnik Sopron város számára nem volt egyértelműen előnyös az udvari borvásárlás, különösen akkor nem, ha a királyi bort abból a három pincéből akarták összeválogatni, ahoL a város legjobb borait tárolták: ti. a tanács, a kórház és az egyházközségek pincéjéből. Rendkívül érdekes vonatkozása az udvari borvásárlásnak a szállítás. Valamennyi elszámolás azt, igazolja, hogy bort csak készpénz-fizetés fejében lehetett szállíttatni. Csupán egyetlen esetről tudunk, 1626-ban, amikor a szentgyörgyiek a Duna partjáig, — de nem Bécsig! — ingyen fuvarozták a náluk vásárolt királyi bort.

15 Minden más esetben külön feltüntetik a szállítási költség összegét, vagy jelzik, hogy az már szerepel az eladási árban. A jó fuvarosokat annyira keresték, hogy gyakran még a királyi megbízottnak is várni kellett a bor elszállításával. 1627-ben Marcus Waltieher kamarai ágens azt jelenti Pozsonyba, hogy „ami a szállítást illeti... az utak olyan rossz állapotban vannak, hogy jó pénzért is alig tud fuvarosokat kapni" s így csak késéssel tudja Bécsbe továbbítani a borszállítmányt.

16 A ránk maradt elszámolásokból gyakran pontosan meghatározható az egy akó borra eső szállítási költség. Eszerint a XVI. század utolsó évtizedeiben Sopronból 30—45, Szentgyörgyből 40—50 dénárba került egy akó bor Bécsbe fuvarozása.

17 Mint költség12. „pro usibus Suattis Aulicis..., in defalcationem futurae taxae, eorundem Ciwitati imponendae". VKI/II. 11. 13. „ex futura taxa illorum certo recipére possint". VKI/I. 26., 33. 14. „velint praelibatum Dominum Laminit in sua cellaria haud grawatim admittere, eidemque permittere ut ad praemissos usus Aulicos Suae Maitis antenominatas ducentas vini urnas praegustare et seligere valeat"! VKI/H. 15. 15. „...huc ad ripam Danubii cives Sancto-Georgiani et Bazinien. vecturam Suae Matti, gratis praestturos se obtulerint". Anno 1626. VKI/II. 7. 16. „Quod wero vecturam concernit, ea gratis praestari minime potuit, nam adeo difficiles sunt viae, quod vix haberi possint aurigae pro magna solutione..."Anno 1627. VKI/II. 7. 17. Lásd: Függelék II. tábla.