Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

N. Kiss István: A bécsi udvar borvásárlásai Magyarországon (XVI—XVII. század)

borbeszerzésének központja. A XVI. század derekától kezdve átlagosan 150 pozsonyi akót vásároltak a bécsi udvar számára, de 1580 után már 300 akóra emelkedik a volumen, sőt a századforduló táján, kivételesen a 400—700 akót is túlhaladja a borvétel (pl. 1602-ben és 1603-ban).

6 Átlagosan a szentgyörgyi szőlőhegy termésének kb 3%-át vették meg az udvar számára, ami valamivel magasabb arány, mint Sopronban.

7 1580 és 1600 között tehát évente kb 300 soproni és 300 pozsonyi akó udvari fogyasztásra szánt bor felvásárlásával lehet a két városban számolnunk. Ez a kb 500 hlpes tétel meglehetősen szerénynek tűnik s aligha fedezhette egymagában a császári udvartartás teljes szükségletét. Tájékoztatóul hadd idézzem H. Prickler eg}

7 adatát, mely szerint 1670-ben „I. Lipót császár engedélyezte Nádasdy Ferencnek, hogy házi szükségletére 300, a jövőben évi 200 akó bort Bécsbe hozhasson" — ti. vámmentesen

8 Bár úgy véljük, hogy Nádasdy gróf házanépének fogyasztását semmiképpen sem szabad alábecsülnünk, azt a császári udvartartáséval mégsem hasonlíthatjuk össze. A Nádasdy-ház évi fogyasztása csak azért látszik jelentősnek az udvari borvásárlás soproni és szentgyörgyi kontingenséhez képest, mert ez az utóbbi az udvari fogyasztásnak csak az un. minőségi részét fedezte, azt a részét ti., amelyet maguk a felségek és az udvar vezető személyiségei ittak meg. És azt sem kizárólagosan, mert mint más forrásokból tudjuk,

9 Rusztról (évente 100—120 akó), sőt a kismartoni és a magyaróvári uradalmak minőségi boraiból is vásároltak a királyi udvar és a Habsburg főhercegek számára. A tágabb értelemben vett udvari szükséglet kielégítésére pedig a pozsonyi kamara ezer akó szám küldött, természetesen gyengébb minőségű bort, Bécsbe. A Pottendorf—Hornstein-i kamarai uradalomból pl. „a jobbágyoknak évente 1000 akó dézsmabort kellett a császári udvar számára Bécsbe szállítani."

10 S tegyük még hozzá, a királyi udvar bor-szükségletének fedezésében a XVI. század közepétől kezdve a Tokajból küldött borszállítmányok is egyre nagyobb szerepet játszanak. A soproni és szentgyörgyi udvari borvásárlás pénzvolumene erősen ingadozott, a két városban együtt évi 2000-2500 forint körül mozgott. Akadt persze közben olyan év is, amidőn, egyik vagy másik helyen, a vásárolt bor értéke alig érte az 500 forintot, máskor viszont az 1600 (Sopron, 1590), illetve 2200 (Szentgyörgy, 1602) forintot is meghaladta.

11 A királyi asztal borainak vásárlásával nem közvetlenül az udvari hatóságok, hanem a pozsonyi kamara foglalkozott. Részint készpénzzel, részint a kamara hatáskörébe tartozó királyi jövedelmekre szóló utalványokkal egyenlítették ki a bor árát. S bár a készpénz vétel sem ritka, a kamarai tanácsosok bizonyos előszeretettel fizették ki idei vásárlásukat a következő évi adóbevételek terhére. Levelezésükből nem egyszer több éves hátralékok 6. Lásd: Függelék I. tábla. 7. Az 1827. évi felmérés szerint Szentgyörgy szőlőterülete 1592 pozsonyi mérő, vagy 11 146 kapás; termése pedig 10 043 akó, ami kb 500 kat. holdnak és 5453 hl bornak felel meg. Tagányi K. 1896. 212. - 1872-ben a város szőlőterülete 621,5 kat. hold, termése 17 550 akó, azaz 9530 hl bor. Keleti, K. 1875. 348. - 1895-ben a szentgyörgyi szőlők kiterjedése 573 kat. hold. A Magyar Korona 1897. 90. 8. Prickler, H. 1965. 521. 9. A ruszti adat, Prickler, H. szives közlése. 10. „mussten die Hörige jährlich 1000 Eimer Zehntwein an den kaiserlichen Hof nach Wien befordern", Prickler, H. 1965. 521. 11. Lásd: Függelék III. tábla.