Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Vlcskó Lajos - Für Lajos — Fábián Gyula: A mező-, élelmiszeripar, erdő- és vadgazdaságtörténeti múzeumi tevékenység fejlesztésének egyes kérdései

túlsúlyba, hanem minőségileg is felnőtt a történelmi borvidékek mellé. A homoki szőlőkultúra ezt a rangját egy félévszázad alatt vívta ki. íme az egyik fontos múzeológiai feladatcsoport: — összegyűjteni, rendszerezni és feldolgozni a megszűnt hagyományos homoki szőlőtermelési- és borászati eljárásokat, technológiát, munkaeszközöket; — elemezni a megszűnt termelési eljárás feltételeit, azok összefüggéseit összhatását. Beleértve ebbe a termelés ökonómiai, üzemi és biológiai alapfeltételeit is. A felvetett kérdés nehéz, bonyolult feladat. Ennek illusztrálására ragadjuk ki a fajtakérdési'és egy kicsit részletesebben vizsgáljuk meg. A fajtakérdés nemcsak a szőlőtermesztés, hanem az egész növénytermesztésnek is egyik legfontosabb tényezője, amely világszerte a szakemberek érdeklődésének középpontjába került. Hazánkban a fajtakérdés szerepének, jelentőségének megnövekedésében olyan tényezők játszanak szerepet, mint — a belső fogyasztás növekvő igényeinek a kielégítése; — az exportkövetelmények. Nevezetesen a minőség és az ár kielégítse a világpiaci köve telmény eket ; — a hozamok növelése, a termelés költségeinek csökkentése, az élőmunka hatékonyságának növelése; — olyan technikai berendezéseiben és a termelés technológiájában igen fejlett mezőgazdasági üzemek kialakulása, melyekben a termelési folyamatok megszervezése során már az ipari szervezés specializálási, folyamatos korszerűsítési, automatizálási tendenciája érvényesül. E körülményeknek tudható be, hogy a szőlőtermesztés is új fajtákat keres és a fajtaváltás a szőlőtermesztés terén is meggyorsult. Milyen feladataink jelentkeznek tehát a borászati muzeológia részére a fajtakérdés terén? Elsősorban a következők, mint — tüzetesen megvizsgálni a régi fajták helyzetét, de nem csak történeti, hanem biológiai, bizonyos értelemben közgazdasági szempontból is. E vizsgálatok, ha nem is adnak a ma és a holnap gondjaira közvetlen választ, igen gondolatébresztők lehetnek; — gondoskodni kell a termelésből kikerülő, régi fajták jellemzőit tartalmazó leírások, képek, filmek, előszavas visszaemlékezések, gazdaságossági felmérések összegyűjtéséről, rendszerezéséről és feldolgozásáról; — megfelelő agrobotanikai kertben a leváltott fajták megőrzése. Olyan fajtagyüjtemény létrehozása, amely összehasonlító vizsgálatokra is alkalmas, és egyben mint genetikai bank is a növénynemesítők rendelkezésére állhat; — rögzíteni az egyes fajták legcélszerűbb telepítési rendszereit, művelési módjait, a fajtával elért eredményeket, stb. Amint a felsorolásból is kitűnik, igen bonyolult, összetett munkáról van szó. Ennek elvégzése szőlészek, borászok, agrárközgazdászaok, agrártörténészek közreműködését