Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)
Barbarits Lajos: A gazdaságosság számítása a gépi aratás fejlődéstörténetében
költségeloszlásával és az azonnal fizetendő munkabérek 20—40 százalékos csökkentésével lehetővé tette a mezőgazdasági termelésben a pénzgazdálkodás racionálisabb megszervezését. Budapesten 1906-ban 1200-1600 koronába került egy amerikai kévekötő aratógép, 6—700 koronába egy marokrakó; előbbinek 130-150, utóbbinak 140—160 k. hold volt az igénybevétele egy aratási idényben. 38 Ekkor már a földrészek közötti verseny leszállította az aratógépek árát. Amerikában 1870-ben 350—400 dollárba került egy marokrakó, 1905-ben 125 dollárba egy kévekötő aratógép. Ugyanezt a kévekötőt Budapestre szállítva 240 dollárért (1200 korona) adták el. A géppel a kézi kaszás aratáshoz képest 20 százalék költségmegtakarítást értek el, mert egy k. hold learatása emberi erővel átlagosan 10 koronába került, míg a napi 8 holdas átlaggal, naponta háromszor váltott egy pár lóval, egy kocsissal, 8 keresztrakó val (napszámuk fejenként 2 K), holdanként 2 kg kötözőzsineg fogyasztással, 20 százalék amortizációs és karbantartási költséggel dolgozó amerikai gép 7.99 korona holdankénti költséggel aratott. A kaszás aratással összehasonlítva, holdanként 7 q szemtermést feltételezve, a métermázsánkénti megtakarítás: 30 fillér „nem olyan jelentős összeg,— írta a kor neves szociológusa — hogy a gépi aratásra való áttérést egymagában megmagyarázza mai munkabéreink mellet f. 3 9 A további magyarázat minden bizonnyal a költségnek évekre széthúzott elosztásában és a munkaerőbiztosítás akkori gazdasági és társadalmi gondjaiban keresendő. A magyarországi gabonatermesztés a századfordulón csak az aránylag alacsony mezőgazdasági munkabérekben tudott megkapaszkodni, hogy kivezető utat találjon a tengerentúli verseny fojtogatásából. 1905-ben az Egyesült Államok 31.04 millió k. holdon, az európai Oroszország 30.6 millió k. holdon termesztett búzát. Magyarország 6.26 millió holdon. Az amerikai búza Európába vezető útján 1870—1905 időszakban 60 százalékkal csökkentek a gabona fuvardíj-tételei, 50 százalékkal olcsóbban vitték a hajók a búzát a Newyork—Liverpool útvonalon. „Soha nem ismert versenytársak jelentkeznek a gabona nemzetközi piaczán; helyzetünk, melyben a sokfelől megterhelt, drága földet, tökéletlen technikát csak az alacsony munkabérek paralellizálják, nem mondható sem irígylésreméltónak, sem reménnyel kecsegtetőnek." 40 A technika egy emberöltő alatt elérte, hogy az amerikai búzafarmokon egy bushel (27 kg) gabona megtermeléséhez igénybevett emberi és állati munkaerő költségei felére-negyedére csökkentek: búza 19.17 centről 10.13 centre rozs 41 21.01 centről 17.20 centre árpa 12.94 centről 3.54 centre zab 8.88 centről 4.07 centre 38. OrmándiJ. 1906. júl. 1. sz. - Számítása szerint a marokrakó géppel olcsóbban lehetett aratni, mint a kévekötó'vel. Ok: a kötöző zsineg. Kévekötőhöz holdanként 2-3 kg (á 1 korona) manilla zsineg volt szükséges, míg a marokrakó után felkötözött kévék zsuppkötele holdanként 30-50 fillér értékű volt. Kézi aratás pénzért holdanként 9, részért 12 koronába került, tehát a marokrakóval való aratás 6.33 koronával, kévekötővel pedig 4.58 koronával volt olcsóbb holdanként, a részes aratáshoz viszonyítva. 39. Leopold L. 1906. 83. (Kiemelés tőlem, B.L.) 40. U.o. 94. (Kiemelés tőlem, B.L.) 41. A rozsot általában kaszával aratták, mert „az önkötő arató gépeknek építésmódja, sajnos, még nincs annyira tökéletesítve, hogy az aratást kár nélkül lehetővé tennék, mert itt a szalma lazasága ép oly gátlólag hat, mint a mezőn lévő gabonának dőlt állása." (Werner, H. 1902., 17.)
