Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)
Barbarits Lajos: A gazdaságosság számítása a gépi aratás fejlődéstörténetében
A tőkehiányos magyar mezőgazdaság nem jutott el a gépesítésnek amerikai mintájú intenzitásáig. A technikai fejlődés elé célul tűzött minél rövidebb aratási idő ugyanis reciproc viszonyban állván a munka elvégzésére felhasznált gépi, állati, emberi erővel:minél rövidebbre sikerült redukálni az aratáshoz szükséges időt, annál több lett a ráeső egységnyi költség. Az időt mégis rövidíteni kellett, mert minél gyorsabban el kellett érni a piacot, s mivel kézi munkaerő nem volt ehhez elegendő, gépesíteni kellett. Ennek eredménye, hogy míg az északamerikai búzafarmokon, ahol a XIX. század közepe táján 23 óra 20 percnyi munkába került egy acre (1126 n.öl) gabonaföld learatása, a századfordulón ugyanez 1 óra 3 perc alatt megtörtént, 4 2 addig Magyarországon a termelés volumenéhez képest kevés aratógép munkabírását sem lehetett kellően kihasználni. 43 Baross László feljegyzései szerint Bánkuton (Csanád-Arad-Torontál m.) 1907-ben arattak először 6 Deering „Ideal" kévekötővel. 44 Gépenként 2 férfi és 3 nő napszámost fogadott 489 hold (1100 n.öl) gabonára, a többit 40 pár aratóval kaszáltatta le. Az első évben a gépi erő jelentékeny része veszendőbe ment, Baross véleménye szerint a munkások igyekezetének hiánya miatt. A következő aratáskor minden gép mellé 4 embert állított és néhány kaszást a sarkok és megdőlt foltok levágására. Ekkor gyorsabban ment a munka, gépenként 9 1/2 hold volt a napi teljesítmény. A gabona gyors érése miatt azonban csakhamar 12—13 holdra kellett fokozni az egy géppel végzett napi munkát, s ennek az lett az eredménye, hogy a géppark 8 1/2 nap alatt végzett az aratással, utána pedig 6 kévekötő aratógép állt foglalkoztatás nélkül a következő aratásig. A gép tehát hasznothajtó munkát végzett, 8 1/2 napon át gazdaságosan dolgozott, de teljesítőképességének kihasználását az aratás rövidre szabott ideje erősen korlátozta. Az amerikai monokultúrák hatalmas munkaterületein a gépkihasználás sokkal előnyösebb volt, de ez a tényező az Amerikában gyártott gépek kedvezőbb beszerzési körülményei, elsősorban alacsonyabb árai mellett amúgy sem befolyásolta a farmer gazdaságossági számításait. Az aratógép használatbavételét mégsem a gép munkába állíthatóságának mértéke, hanem kezdetben a gyors beérés kényszere diktálta a gabonatermesztőnek, majd a tőkés árutermelés időszakában fokozta ezt a piacok gyors elérésének versenye. 45 A magyar mezőgazdaságban is uralkodóvá váltak a termelésnek és az értékesítésnek időnként kiegyenlíthetetlenné vált ellentétei. Ilyen gazdasági periódusban, a két világháború között született meg az OMGE országos titkárának tollából a könyörgés: „Ha a jó Isten meg is áldja a gazda munkáját bő terméssel... akkor jön még a 42. Simons, A.M., 1903. (Idézi Leopold L. i. m. 82.) 43. Az aratógép munkanapja Magyarországon a reggeli és az esti harmat miatt rövidebb volt, mint a sarlós vagy kaszás aratóé, és rövidebb a kaliforniai géparatók munkaidejénél is. 44. Baross L. i.m. 550. - Baross László egyik aratógépét 180 cm magas csalamádé táblába állította, s azt a gép hibátlanul kévékbe kötötte. A 4 holdas kísérletnek csodájára jártak. 45. A Don-vidéken, ahol klimatikus okokból sokszor 4-5 nap alatt bekövetkezett a gabona túlérése, aránylag kis gazdaságokban is gyakori volt az aratógép, olyan kis vetésterületeken, ahol eleve lehetetlen volt a gépek jó kihasználtsági fokát elérni. (Tschajanov, A. 1923., 80.) Az aacheni technikai fó'iskola normái szerint a Rajna-vidéken a mezőgazdasági gépek kihasználhatóságának a XX. század első harmadára jellemző becslésátlagai között az aratógép és a fűkasza 15, a vetőgép 25, a rendforgató 20, a lókapa 30-60, az eke 70 munkanappal szerepel. Az aratógép élettartamát, valamint a sorvetőgépét és a lógereblyéét (a magyarországi átlagoknál magasabban) 15 évben, a traktorvontatású vetőgépét és a cséplőgépét 12 évben kalkulálták. (Rauh, K. 1949. 12.)
