Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Vlcskó Lajos - Für Lajos — Fábián Gyula: A mező-, élelmiszeripar, erdő- és vadgazdaságtörténeti múzeumi tevékenység fejlesztésének egyes kérdései

bemutatására mintegy 1500 m

2 kiállítási felületre lenne szükség. Ennek azonban csak töredéke állhat rendelkezésre. Ezért ki kell választani azt a témakört, ami hosszú távon (10 év), a megoldás szempontjából, a legnagyobb erőfeszítést igényű az élelmiszergazdasági termelés fejlesztése terén. Ez a témakör a takarmány termeszt és. A takarmánytermesztésen belül is a legfontosabb takarmánynövények, mint a — kukorica, — lucerna, — vöröshere, — gyepgazdálkodás, — zöldtakarmányok termesztése történetére, fejlődésére, a fejlesztési elgondolások bemutatására kell a kiállítás tematikáját összpontosítani. Ugyanakkor vidéken feldolgozásra várnak olyan sajátos magyar növénytermesztési témák, mint a — szegedi és kalocsai fűszerpaprika termesztés, — makói hagymatermesztés, — szabolcsi dohány- és burgonyatermesztés, — Fejér megyében a kukoricatermesztés, ' — Békésben a gabonatermesztés, — Szolnok megyében az öntözéses növénytermesztés, különös tekintettel a II. Tiszai Vízlépcső és Öntözőrendszer kiépítésére; — Győr-Sopron megyében a cukorrépa és a cikória termesztése történetének feldolgozása és megfelelő kiállítások keretében történő bemutatása. 2.2. A kertészet 1971-ben az ország vetésterületének közel 10%-át képezte a kertészeti növények vetésterülete. Ugyanakkor a szántóföldi jellegű növények bruttó termelési értékének 25%-át érték el a kertészeti növények. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum hely hiányában nem képes a különböző kertészeti ágak részletes bemutatására. Indokolt a kertészeti termelés egészének, azon belül az egyes ágazatok - a növénytermesztéshez hasonlóan — összefoglaló, gazdasági jelentőségét jól szemléltető bemutatója. 2.21. A szőlőtermesztés - borgazdaság A szőlőtermesztés - borgazdaság vázolt bemutatására a Magyar Mezőgazdasági Múzeum borgazdasági kiállítása, megfelelő korszerűsítéssel megfelel. A fejlődés azonban a borgazdaság terén gyökeres változásokat jelentett. Nevezetesen azt, hogy olyan időszakban élünk, amikor a nagymúltú magyar szőlőkultúra régi korszaka lezárult és egy új korszak bontakozott ki. A múlt század közepén az ország mai területének szőlőállományában még alárendelt szerepe volt a homoki szőlőnek. Ma - egy évszázad után - pedig megháromszorozódott a homoki szőlőtermelés, és az ország szőlő- és bortermésében nemcsak mennyiségileg került