Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

P. Erményi Magdolna: Adalékok Magyarország XIX. századi gyümölcstermesztéséhez

Amíg a század elején a gyümölcstermesztés hiányáról beszélhettünk, addig a 40—70-es években élénk mozgás indult el. A század utolsó évtizedeiben viszont már a facsemete hiány, a fajtakérdés, a szakismerethiány problémái valamennyire oldódtak, de az új gazdasági rendszer, a növekvő piac, új feladatok elé állította a gyümölcstermelőket. A gyümölcskereskedelem kialakítása képezte a legsürgősebb teendőket. Ez viszont jó minőségű, egyöntetű, nagyobb mennyiségű árút, valamint a szállítás meggyorsítását igényelte. 1882-ben az OMGE kertészeti szakosztálya az egész gyümölcsévad alatt a Köztelken gyümölcscsarnokot tartott fenn azzal a céllal, hogy a termelők és fogyasztók között kapcsolatot teremtsen és felhívja a vásárlók figyelmét a beszerzési forrásokra. Minden mintáról, minden eladásról az egyesület nyilvántartást vezetett. A gyümölcscsarnok állandó irányításával, a nyilvántartás lebonyolításával a Gazdasági Múzeum igazgatóját és az egyesület titkári hivatalát bízták meg a szakosztály vezetői.

49 A kertészeti szakosztály szervezésében és közreműködésével 1885. október 21-én a Köztelken országos őszi gyümölcskiállítás&dl egyidőben megtartották a gyümölcstermelők első országos értekezletét.

5 0 Elnökül id. Hajós Józsefet, alelnökül Somsich Pált, jegyzővé Baranyai Istvánt, az OMGE másodtitkárát választották. Az értekezlet célját a nagyban történő gyümölcstermesztésre való áttérés útjának elősegítése, ennek érdekében az ezzel kapcsolatos javaslatok, problémák, kérdések megvitatása képezte. Az OMGE már előzetesen felkérte Bencsik György, Mednyánszky Sándor, Villási Pál és Rudinai Molnár István kiváló szakembereket, hogy a termesztéssel kapcsolatos, legsürgősebb tennivalókat foglalják össze és terjesszék az értekezlet elé. A négy témakörre csoportosított előadások a következőképen oszlottak meg: Villási Pál dolgozta ki a „Mik volnának a gyümölcs nagyban való termelésének eszközei, mi módon lehetne azt előmozdítani s melyek azon akadályok, melyek e téren elháríthatok? " c. témát. Bencsik György „A termelésre alkalmas gyümölcsfajták megválasztása. Miként lehetne legcélszerűbben a különféle név alatt előforduló gyümölcsfajok elnevezését megállapítani és az országban elfogadtatni? " c. értekezést nagy gonddal és szakértelemmel állaította össze. A harmadik előadást Rudinai Molnár István tartotta „A községi faiskolaügy fontossága és annak legcélszerűbb rendezése" címmel. Negyedik előadó Mednyánszky Sándor, aki a „Mikép viendő át a gyümölcstermelés a gazdasági üzembe? " c. előadásában Trencsén megyei árúgyümölcsösre berendezett szántóföldi növénytermesztéssel egybekötött gazdaságát ismertette. A hozzászólók általában tetszésnyilvánításukat fejezték ki, egyetértettek az előadókkal, néhány javaslattal egészítették ki a színvonalas, nagy jelentőségű első országos értekezletet. Az értekezleten felvetett, az egész ország gyümölcstermesztését átfogó kérdésekben indítványozott javaslatokat a kertészeti szakosztályhoz terjesztették elő, ahol mindezek támogatásra találtak, és megvalósításuk érdekében határozatot hoztak. Villási Pálnak a. gyümölcsfák ültetésére, gondozására és a fajták helyes megválasztására vonatkozó javaslatát a szakosztály a termelő közönség figyelmébe ajánlotta. Az alábbi javaslataira nézve határozathozatalra felkérték a Földmivelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi m. kir. 49. EG. XI. 1882. 156-157. 50. GYOÉ 1885. 3, 18, 37, 43, 61-65.