Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Selmeczi Kovács Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában
nikus kert növényei között említi meg a napraforgót. 82 Szórványos felbukkanását Csehország, Morvaország területén is feltételezhetjük. 83 A napraforgó Magyarországra is német közvetítéssel érkezhetett a XVII. sz. végén. 04 Feltehetően első, írásos említése a XVII. sz. közepén található egyik növénytani munkában. 05 Lippai János a virágoskerti növények között említette meg. 86 Nagyobb érdeklődést azonban nem válthatott ki, mert csupán dísznövényként ültették akkor, amikor a kukoricát és burgonyát gazdasági célra már nagy területeken művelték. 87 Első részletesebb magyar nyelvű leírását Csapó József tette közzé 1773-ban. Napra-forgó, Napra forgó virág néven a következőket írta róla: „Kertben termesztik, ez két embermagasságú füvet. Virágai mint egy tányér akkorák. Levelei szélesek, nagyok". 88 Néhány évvel később Napra forgó virág néven találjuk említését. 89 Ez időben a napraforgó Magyarországon széles elterjedtségnek örvendhetett már, amely a XIX. sz. elején tovább bővült. Termesztése elsősorban kerti növényként mutatkozott, amit Veszelszki Antal egy írása a XVIII. sz. végén bizonyít. 90 A napraforgó kelet-európai térhódítása oroszországi megjelenésével kezdődött. Első ízben a XVIII. sz. közepén próbálkoztak meg ültetésével, amikor I. Péter Hollandiából napraforgómagot szállíttatott. 91 Elterjedésében nagy szerepe volt Eazumovszki fáradozásainak, aki új erdő- és kultúrnövények meghonosítására törekedett Délkelet-Oroszországban. 92 Munkája eredményeként a XIX. század elejére nagy területeken terjedt el a napraforgó dísznövényként a topolya- és jegenyenyárfával együtt. 93 A napraforgó megjelenése után még több mint 120 évig maradt Oroszországban dísznövény és kerti termesztésű növény. 94 Annak ellenére, hogy már 1769-ben javasolták termesztését olajnyerésre. 95 A napraforgó kerti művelésének elterjedése Dél-Európában nem számottevő. A mai jelentős olajnövény-termesztés a XX. sz. elejétől bontakozott ki. A napraforgó elsődlegesen olajnövényként honosodott meg ezen a területen, így művelésmódja elkerülte a kerteket. Dél-Európa felé mutatkozó terjedésének kezdete i?odiczky Jenő véleménye szerint a XVIII. sz. vége. A bánáti és péterváradi határőrvidéken kezdték művelni. 96 Románia további területein csak a XIX. sz. közepén terjedt el a napraforgó-kultúra, amely már összefonódott a szántóföldi műveléssel. A XIX. sz. végén mindenekelőtt a Délnyugat-Oroszországgal határos balkáni 82. Titius, Michael: Catalogus plantarum horti electoralis Regiomontani. Regiomontani, 1654. — Közli: Rosenberg, Benno: i. m. 5. p. 83. Bertsch, Karl und Franz: Geschichte unserer Kulturpflanzen. Stuttgart, 1949. 245 — 246. p. 84. Bálint Andor: i. m. 313. p. 85. Nadányi János: Kerti dolgoknak leírása. Nyomtatásban megjelent 1669. Közli: Rapaics Raymund: A magyarság virágai. Bp. 1932. 268. p. 86. Lippai János: Posoni kert. Első könyv. Virágos-kert. Nagyszombat, 1664. 82. p. solsequium név alatt. 87. Benkő József: Nomenclatura Botanica. In.: Molnár János: Magyar Könyv-Ház. Pozsony, 1783. 419. p. 88. Csapó József: i. m. 197-198. p. 89. Molnár János: i. m. 419. p. 90. Veszelszki Antal: i. m. 223. p. 91. Zsukovszkij, P. M.: i. m. 210. p. — Bálint Andor: i. m. 313. p. 92. Pranischnikow; D. N. : Spezieller Pflanzenbau. Berlin, 1930. 393. p. 93. Zimmermann, H. O.: i. m. 12. p. 94. Boisa ja Szovetszkaja Enciklopedija. 33. Moszkva, 1955. 440. p. — Pusztovojt, V. Sz.: i. m. 8-9. p. 95. Minkevics — Borkovszkij: Olajnövények. Bp. 1951. 20. p. 96. Rodiczky Jenő: Olaj-, fonal- és fűszernövények. Kassa, 1889. 70. p.
