Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Mártha Zsuzsánna: Törekvések a tojáskereskedelem rendezésére Magyarországon századunk elején és a budapesti tojástőzsde
nok kereskedőire a központi vásárcsarnokban eredeti ládákban forgalomba kerülő tojások adásvétele tekintetében, továbbá mindenki másra is, aki üzletkötéseinél a szóban levő üzleti előírásokat magára nézve kötelezőeknek elismerte. A budapesti tojástőzsde megnyitása után a nagykereskedelmi forgalomba kerülő tojás minősítése tovább differenciálódott: körülírtabbakká, meghatározottabbakká lettek az egyes kategóriák. A tőzsdén létrejött ügyletekben: 1. osztályozott, 2. eredeti (originál), 3. kosár-, 4. hűtőházi, 5. meszes és 6. selejtes tojások szerepeltek az adásvétel tárgyaként. 72 Minőségi kifogást csak a tojástőzsde hites szakértőjével, egyéb kifogást más alkalmas módon is lehetett bizonyítani. 73 Az új tőzsde fontos funkciója lett a napi tojásárjegyzés, amely rendesen az érdekeltek jelenlétében, a székesfőváros, valamint a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara képviselőinek közreműködésével ment végbe. Az árakat a létrejött üzletkötésekről kiállított kötjegyek alapján jegyezték. 74 A tőzsdetitkárság rendelkezésére bocsátott kötjegymásolatokból mindenkor pontos, számszerű képet lehetett alkotni a naponkénti felhozatalról, elszállításokról és áralakulásról, vagyis az egész üzleti helyzetről. Az árjegyzéseket a fővárosi napilapok naponta kapták meg. Az üzleti helyzetnek ez a naponkénti tisztázása és a kölcsönös ellenőrzés mérsékelte a 72. Osztályozott tojás szállításának kikötése esetében (amennyiben a származás külön kikötve nem volt, budapesti típust kellett érteni) február — május hónapokban a ládáknak kizáróan, az év többi hónapjaiban legalább 50%-ban friss, lámpázott, teljesen telt árut kellett tartalmazniuk. Június — január hónapokban a ládák legfeljebb 50%-ig nem teljesen telt, de friss árut is tartalmazhattak, apadt tojásból azonban a tartalom 10%-ánál több nem lehetett bennük. Az apadt tojásoknak semmi esetre sem lehetett akkora légbuborékjuk, mint a vízben úszó (Schwimmer) tojásoknak. Egy teljes rakomány tojás 108 — 110 ládát, egy kis rakomány 55 — 60 ládát jelentett. Vagonrakomány szállításakor, ha az ajánlat selejtes árut nem említett, selejtes tojásnak nem volt szabad a rakományban lennie. Ha pedig selejtes tojásról is szólt az ajánlat, a vevő a szállítmánynak legfeljebb 8%-áig külön csomagolt piszkos, ill. apró tojást is köteles volt a kialkudott árban elfogadni. Ha sem a minőséget, sem a származást nem kötötték ki, olyan budapesti típusú, osztályozott szokvány tojást kellett az eladónak szállítania, amelymek nettó súlya 1000 darabonként legalább 52 — 53 kg. Az osztályozott tojást száraz, szagmentes fagyapotba vagy szalmába csomagolva, új ládákban kellett forgalomba hozni. November hó 1-től február hó végéig ún. téli ládákat kellett használni. A ládák tartalma pontosan megolvasott 1440 db, 8 rétegben elhelyezett (10 sor à 18 = 180 db) tojás volt. Teljes rakomány osztályozott tojás szállításánál az apró tojásból 1680 db került egy-egy ládába. — Eredeti (originál) tojáson idényszerű, friss, nem osztályozott árut kellett érteni. Külön megállapodás hiányában az eredeti tojások ládája december 1-től április 30-ig 2% (28 db) foltos vagy fekete, valamint 10% (144 db) apadt tojást, május 1-től november 30-ig pedig 4% (56 db) foltos vagy fekete, valamint 30'% (432 db) apadt tojást tartalmazhatott. Eredeti tojás használt ládákban is forgalomba kerülhetett száraz, szagtalan szalmába vagy fagyapotba csomagolva. — A kosárárunak szintén egészen friss, telt tojásnak kellett lennie, olyannak, amely valamelyik Duna menti vagy dunántúli megyéből kosarakban, esetleg szabadon, szekérbe rakva került Budapestre. — „Hűtőházi" elnevezés kötelező volt arra a tojásra, amelyet előzően legalább 30 napig hűtőházban raktároztak. A hűtőházi tojást kifejezetten mint ilyet volt csak szabad forgalomba hozni. Ládánként a beraktározás óvóben 60, a következő naptári év január hó 1. napjátó 1 kezdve pedig 120 db foltos tojást is tartalmazhatott. Az egy évnél hosszabb időn át hűtőházban raktározott tojásnak ezt a minőségét külön fel kellett tüntetni. — A meszes tojást mint ilyet és ha másodéves volt, kifejezetten másodévesnek kellett feltüntetni. A meszes tojás ládája legfeljebb 120 db foltos tojást is tartalmazhatott. A selejtes osztályba tartoztak az úszó (Schwimmer), a piszkos, a fagyos, a törött és a kocogtatott tojások. Vércsíkos vagy vérfoltos tojásokat azonban, mivel azok csupán bizonyos ipari célokra használhatók fel, selejtes elnevezéssel sem volt szabad forgalomba hozni (a 67. jegyzetben i. m. 607 — 610. p.). 73. A 67. jegyzetben i. m. 613. p. 74. Lásd a 4. ábrát. A grafikon a tojás árának január 1-től december 31-ig való alakulását szemlélteti. Az 1913. évi árak nagybaniak (Kereskedelmünk és iparunk az 1913. évben. Bp. 1914. a 66. és 67. oldalak közötti kimutatás), az 1969. éviek fogyasztói árak, mert a két szóban levő évről csak ezek álltak rendelkezésre (Statisztikai Havi Közlemények. 1970. évf. 1. sz. 57. p.). Az évi áralakulás görbéje az 56 éves időtávolság ellenére is hasonló. Márciustól nyár derekáig legolcsóbb a tojás.
