Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Selmeczi Kovács Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában

A NAPRAFORGÓ MEGHONOSODÁSA ÉS ELTERJEDÉSE EURÓPÁBAN SELMECZI KOVÁCS ATTILA A napraforgó egyik legfiatalabb, azonban —- nagy alkalmazkodási képessége miatt — legelterjedtebb kultúrnövényünk. Művelése mind az öt világrészen megtalálható a 20—50. hosszúsági és 40—60. szélességi fok között.

1 Zimmermann, H. G. legutóbb a világ négy nagy, zárt termesztési körzetét határolta körül, ahol a napraforgó kultúrnövényként szerepel: egy régebbi európai—kisázsiai termesztési körzetet a Szovjetunió (északon kb. Voronyezs—Kujbisev vonalától a déli tatár és baskír SzSzK-ig), Magyarország, Jugoszlávia, Románia, Bulgária és Törökország területén; Bél-Amerikában két újabb termesztési körzetet: az egyik Argentina és Uruguay, a másik Chile. Legfiatalabb zárt összefüggő termesztésterülete az afrikai kontinens, főképpen a dél-amerikaival egy vonalba eső Dél-Rhodézia és Dél-afrikai Unió.

2 A napraforgó olajos növényként való szántóföldi termesztése Európában a múlt század közepén kezdődött meg, mégpedig olyan országokban, ahol az olajipar majdnem kizárólag mezőgazdasági jellegű.

3 Világviszonylatban nagyobb arányú napraforgótermesztés csak az 1930-as években bontakozott ki. 1948—-50-re a napraforgó vetésterülete az 1930-as évek átlagának közel háromszorosára nőtt. 1960ban az újabb fejlődés eredményeként a napraforgó világtermelése 6,8 millió tonnával emelkedett, amely az 1950—54-es évek termésének éppen kétszeresét tette ki.

4 A napraforgó világtermesztésének folyamatos bővülését a FAO statisztikai adatai jól mutatják:

5 1948/49 19581-59 1961J62 1964/65 Vetésterület 6450 6550 7030 7330 (1000 ha-ban) Termés 3880 6200 7070 8470 (1000 t-ban) Termésátlag 6,0 9,5 10,1 11,6 (100 kg/ha) 1. Rosenberg, Benno: Die Sonnenblume. Entwicklung und Umfang ihrer Nutzung. Würzburg, 1938. 13. p. 2. Zimmermann, Hans —Georg: Die Sonnenblume. Berlin, 1958. 21. p. 3. André, E.

: Le tournesol ou «Grand Soleil». Oléagineux. Paris, 1952. Mars. 127. p.; Avril. 201. p. 4. Kurnik Ernő: Napraforgó, in: Magvar növénvnemesítés. Szerk.: Kapás Sándor. Bp. 1969. 264. p. 5. Kurnik Ernő: i. m. 264., 267. p. — Zimmermann, H. —G.: i. m. 21. p. — Radó Sándor: Nemzetközi almanach 1967. Bp. 1967. 1126. p.