Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
25 esztendő
ták a jövő távlatait is. így vált múzeumunk az agrár ismeretterjesztés egyik legfontosabb bázisává, bár munkájában komoly nehézséget jelent az épületében elhelyezett, a Természettudományi Múzeumhoz tartozó Növénytár. Újabb és korszerűbb kiállítások bemutatása csak akkor lehetséges, ha nemcsak lépést tartunk a tudomány fejlődésével, hanem magunk is műveljük azt. Ehhez új gyűjtemény-egységekre volt szükség. Mivel 1948-ban a csaknem teljesen épen maradt könyvtárunkat beolvasztották az Országos Mezőgazdasági Könyvtárba, így új könyvtárat kellett szervezni, mely elsőrendűen az agrármuzeológia szükségleteit elégíti ki. Adattárunkban az írásos emlékeket, fényképeket, filmeket, aprónyomtatványokat, mezőgazdasági vonatkozású térképeket, törzskönyveket és egyebeket őrizünk. A Mezőgazdasági Munkaeszköztörténeti Archívum feldolgozza az összes magyar múzeumokban található, kutatási körünkbe tartozó tárgyakat. Uj létesítményünk a házi- és haszonállati csonttár, az agrobotanikai gyűjteménytár; mindkettő a régészeti koroktól napjainkig rendelkezik széles körű gyűjteménnyel. Megemlíthetjük a dermoplasztikai preparátumok, numizmatikai és szfragisztikai tárgyak sorát a sok korábbi gyűjteményen kívül. Az elmúlt két évtizedben a Magyar Mezőgazdasági Múzeum az agrártörténeti kutatások egyik legfontosabb hazai, külföldön is számontartott központjává lett. A VIII. kötettel befejeztük a „Bibliographia Oeconomica Hungáriáé" c. kiadványunkat, mely mintegy 40 000 önállóan megjelent agrárjellegű munkát tartalmaz. 1962-től kétévenként jelenik meg a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, mely munkatársaink kisebb tanulmányait tartalmazza, míg a nagyobbak a Mezőgazdaságtörténeti Tanulmányok köteteiben látnak napvilágot. Sok-sok emberi munka, sok segítség tette lehetővé az elmúlt két évtized alatt, hogy intézményünk a világ mezőgazdasági múzeumainak élvonalába küzdötte fel magát. Ennek elismerése többek között az is, hogy a Mezőgazdasági Múzeumok Nemzetközi Szervezete (AIMA) 1971-ben III. Nemzetközi Kongresszusát Budapesten, intézményünk 75 éves évfordulójával egy időben tartja. Múzeumunkat kérték fel a Kairói Mezőgazdasági Múzeum átszervezéséhez történő segítségre. Nemzetközi együttműködés keretében szerveztük meg a Nemzetközi Agrártörténeti Bibliográfia (Bibliographia Históriáé Herum Rusticarum Internationalis) szerkesztését és megjelentetését. Nálunk működik a Mezőgazdasági Múzeumok Nemzetközi Szervezetének Titkársága — hogy csak a legfontosabbakat említsük elismerő megbízatásaink közül. Amikor az évforduló köteles számvetésre késztet bennünket, csak rövid időre állunk meg, mert gondolatban már a jövő terveinek megvalósításán tevékenykedünk. Munkánkat a jövőben fokozottan ki kell terjesztenünk az élelmiszeripar múltjának és jelenének kutatására. Terveink között ott szerepel egy major-múzeum létesítése a keszthelyi Georgikonban. Múzeumunk parkjában a mezőgazdaság tudósainak, úttörőinek szobrait kívánjuk felállítani, életrajzukat és működésüket kötetekben szeretnénk kiadni. Sürget bennünket a ma agrártörténetének feltárása és megírása is, ezért a jövőben behatóbban foglalkozunk a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok történetével. Feladatunknak tekintjük az élelmiszergazdaság területén létesült és szerveződő gyűjtemények és múzeumok rendszeres segítését. A feladatok tehát nem fogynak, hanem egyre inkább szaporodnak, ami kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkájának az élelmiszergazdaság területén és a kulturális életben egyaránt nagy jelentősége van. Ez nemcsak jó érzéssel tölti el az intézmény valamennyi dolgozóját, hanem arra is ösztönzi őket, hogy az elődökhöz hasonló helytállással végezzék egyre gyarapodó feladataikat.
