Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Balassa Iván: A magyar ekés földművelés kezdetei
3. Ekevas és csoroszlya leletek a Szovjetunió európai részéből (V —X. század) Ekevas: 1. Gorodszke. Zsitomiri-terület. IX —XIII. sz. — 2. Botoméi. Bretszki-terület. VIII —IX. • sz. Kuliarenko, V. V. 1957. 93-94. - 3. Kobuszka-Veke. Moldvai SzSzK. Fedorov, G. B. 1954. 8-9. - 4. Makarov-Osztrov. Kijevi terület. VIII-IX. sz. Berezovec, D. T. 1963. 183. — 5. Paszterszkoc-Oorodiscse. Kirovgrádi-terület. Dovzsenok, V. J. 1952. 127. — 6. Prazsiv. Zsitomiri-terület, Uo. — 7. Suklinka. Kurszki-terület. VIII —X. sz. Nikólszka, T. N. 1958 76-77. - 8. Taskirmen. Tatár ASZSZK. VIII-X. sz. Kalinin, N. F. 1952. 59-63. - 9. Volinceve. Szumi-terület. Berezovec, D. T. 1953. 30 — 31. — 10. Paskovo. Kubán. Liberov, P. D. 1952. 80. — 11. Krasznodar. Kubán. Uo. — 12. Sarkéi. Rosztovi-terület. Ljapuskin, I. I. 1958. 117-118. - 13. Szmirevo. Levasova, V. P. 1956. 33. - 14. Priazhevo. VIII. sz. Levasova, V. P. 1956. 33. — 15. Jagnjatin. Zsitomiri-terület. VIII. sz. Uo. — 16. Ekimauci. Moldvai SzSzK. Fedorov, G. B. 1954. 17. — 17. Goluscsino. Kijevi-terület. VIII. sz. Levasova, V. P. 1956. 33. - 18. Devicsa. Kijevi-terület. Dovzsenok, V. J. 1952. 127. - 19. Kaliningrad környéke. Gurevics, F. D. 1957. 40 — 46. — 20. Sztara l^adoga. Leningradi-terület. Orlov, Sz. N. 1956. 142-144. - 21. Közép-Volga mente. VIII-IX. sz. Kirjanov, A. V. 1955. 289-290. 22. Os Pando. Mordvin ASzSzK. Sztepanov, P. D. 1950. 165. - 23. Erkovcsi. VII-VIII. sz. Dovzsenok, V. J. 1952. 117. Szoha ekevas: 1. Sztara Ixidoga. VII —X. sz. Dovzsenok, V. J. 1953. 137. — 2. Pszkov. Dovzsenok, O V. J. 1961. 258. - 3. Karmilk. Szmirnov, A. P. 1952. 109. - 4. Közép-Volga mente VIII-IX. sz. Kirjanov, A. V. 1955. Csoroszlya: 1. Hotomel. — 2. Sarkéi. — 3. Koravinesi. Ljapuskin I. I. 1950. 33. — 4. Közép-Volga • mente. VII-VIII. sz. Szmirnov, A. P. 1951. 17. A forrásokat 1. részletesebben: Dovzsenok, V. J.: Zemlerobstvo drevnoj Ruszi do szeredini XIII. szt. Kiiv, 1961. kötelezik őket, ezeket foglyokként tartják". 128 Más források arról is tudnak, hogy a szláv rabszolgákat a bizánciaknak eladták. 129 Mindezek az adatok már önmagukban is azt bizonyítják, hogv a magyarság földművelésével a IX. században számolnunk lehet. 130 Ha ebből a szempontból vizsgáljuk meg krónikáink egyik-másik részét, akkor azok, ha közvetve is, de szólanak a honfoglaló magyarság földműveléséről. így például Anonymusncd a kiküldött fürkészők, mindenütt nagy alapossággal vizsgálták a föld termelékenységét. A Bécsi Képes Krónikában olvashatjuk, hogy „Szvatopluk örvendezett a magyaroknak, mert azt hitte: ezek parasztok, akik ezért jöttek, hogy földjét megműveljék". 131 E korban az értesülések beszerzése már meglehetősen magas fokon állott, így nehezen képzelhető, hogy a Kárpát-medencében, ahol a magyarok már korábban is megfordultak, azok földműveléséről beszéljenek, ha nem lett volna ilyen. cl) A néprajzi adatok is arról vallanak, hogy a magyarság ekéjének közvetlen kapcsolata lehetett a dél-oroszországi földműveléssel. Emellett szól az ún. szarvtalpas eke, melynek jellemzője, hogy a szarvát és a talpát egy fából faragták ki. Ez a konstrukció az egész eketestet rendkívül szilárddá tette. 132 Ez a forma a Kárpát-medence legnagyobb részén elterjedt, egészen múlt század végi kiszorulásáig. Különböző változatai a talajviszonyokhoz alkalmazkodtak. Nytigat felé éppen úgy 128. Zichy István: Levédia és Etelköz. Budapest, 1926. Akadémiai Értesítő 43 4. sz. 7. p. 129. Bárczi: i. m. 66. p. 130. Vö. ezzel kapcsolatban Szabó: i. m. 26 kk. — Bartha: i. m. (1969), 15 kk. 131. Léderer: i. m. 18. p. 132. Balassa Iván: A magyarországi faekék főbb típusai a XVIII —XIX. században. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1968. 162 kk.
