Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

25 esztendő

25 ESZTENDŐ Negyedszázad telt el azóta, hogy az utolsó fasiszta katonát a szovjet harcosok kiűzték hazánk területéről és az ország felszabadult. Ennyi idő nem sok egy nép életében, de ebben a 25 esztendőben sokkal több változás, fejlődés, munka sűrűsödött össze, mint előtte hosszú évszázadokban. Romok maradtak ránk a háború után és ezek eltakarításával lehetett csak az újjáépítéshez hozzákezdeni. Kiégett gyárak, üzletek, lakások százai és ezrei, lerombolt hidak, elpusztított vasutak eltakarítása és újjáépítése éhező, de bizakodó emberek munkájával kezdődött és hihetetlen rövid idő alatt megindult a gazdasági és kulturális élet vérkeringése. Le kellett dönteni a társadalmi korlátokat, meg kellett vívni az emberek tudatában megbúvó múltbeli csökevényekkel. Ha utunk sok nehézséggel volt is teljes, ha visszatekintve ma egyes kérdéseket másképpen oldanánk is meg, végső soron mégis megállapíthatjuk, hogy élni tudtunk azzal a szabadsággal, amit a Szovjet Hadsereg felszabadító katonái hoztak el számunkra. E negyedszázadban a magyar mezőgazdaság forradalmi átformálódásának több szakasza vált valósággá. 1945 tavaszán eldőlt az ezeréves per és a nagybirtokok felosztásával, a földreform következetes megvédésével a mezőgazdaság szervezete alapjaiban változott meg. Alig másfél évtizeddel később befejeződött a mezőgazdaság kollektivizálása, s hazánk megindult a nagyüzemi fejlődés útján. Ha ez az út sokszor göröngyös volt is, de egyre inkább javult s ma már senki előtt sem kétséges, hogy ez volt az egyetlen helyes választás. A további fejlődés távlatait nyitotta meg a mezőgazdaság és az élelmiszeripar élelmiszergazdasággá történő összekapcsolása, mely a természetes folyamat korábbi megosztottságának vetett véget. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum e sok hősi helytállással teljes korszak nehézségeit, buktatóit becsülettel végigküzdötte. 1944 nyarának szőnyegbombázása után a Vajdahunyad vára egyes épületrészei rommá váltak, az ostrom által sok helyen kiperzselt gyűjteményeinek, kiállításainak csak néhány darabját lehetett kiásni a romok alól. 1949-ig még a léte is kérdéses volt, s amikor más múzeumok már a nyugodt gyűjtő és feldolgozó munkának láthattak neki, akkor indult csak meg a Mezőgazdasági Miizeum épületének helyreállítása. Amíg idáig eljutottunk, munkatársaink megfeszített munkájára volt szükség. El kellett takarítani a romokat, irányítani és tervezni az épület újjáépítését. Gyűjteménytárakat kellett létesíteni és dolgozóink megfeszített szorgalommal járták az országot, hogy agrár múltunk emlékeiből minél többet megmentsenek. így jött létre az az alap, mely az első kiállítások elkészítését lehetővé tette. Húsz év alatt az épületen kívül és belül csaknem száz kiállítást nyitottunk meg, melyek nemcsak a múlttal ismertették meg a látogatót, hanem bemutatták a jelent és felcsillantot-