Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Für Lajos: Az állattenyésztés szerkezeti átalakulása a századfordulón

A piac szabályozó erejét és ösztönző nyomását azon­ban megannyi belső kény­szer is növelte. A fokozatos ugarelhagyás és a jobbágy­felszabadítást lezáró legelő­elkülönítések után megin­dult nagyarányú legelőfel­törések egyre-másra ki­húzták a talajt a hagyo­mányos állattartás alól, egyenesen zsákutcába jut­tatták a külterjes állatte­nyésztést. A növekvő piaci igények és a belső kényszer egyaránt istállózott állat­tartást követelt egyre sür­getőbben, mint ahogy azt kívánta — mint majd látni fogjuk —- a struktúrájában is részint, fajtajellegében pedig gyökeresen átalakuló állatállomány. Az istállózott állattartás azonban csak a megfelelőbb, a réginél sokkal korszerűbb takarmánybázisra épülhetett fel. Másfelől a rendszeresen vagy egyre rendszeresebben művelés alá fogott földek táperejének fenntartásához többszöri és jobb trágyázás kívántatott, tehát a szálak megint csak az istállózott állattenyésztés, ill. a takarmánytermelés döntő csomópontjába vezettek. A korabeli statisztikák tükrében világosan kirajzolódik, hogy a gabona­félék termésátlaga ekkor már a legjobb talajjal rendelkező dél-alföldi tájakon is hanyatlott, ezzel szemben a viszonylag gyengébb talajú Dunántúlon az átlagtermés nemcsak magasabb volt, hanem valamelyest még emelkedett is. Vajon lehet-e ezt mással magyarázni, mint a takarmánytermelés fölényével, s ebből eredően a kor­szerűbb istállózott állattenyésztés viszonylagos túlsúlyával, a jobb piaci értéke­sítéssel s mindazzal, ami ezekkel szükségképpen együtt járt? A korszakból nagy körültekintéssel végrehajtott s igen részletes állatszámlálások adatai állnak a kutató rendelkezésére. Belőlük valóban nyomon követhetők a mennyiségi és a minőségi változások egyaránt. Elsőnek mindjárt a számosállat­állomány adatait vetnénk össze a két nagy országos felmérés (1895—1911) adatai alapján 3 (1. táblázat). Az állatállomány összességét tekintve, nem látszik ugyan jelentősnek a javulás, bár a közel félmilliónyi számosállat-növekedést s az egy számosállatra eső közel 0, l-nyi területcsökkenést nem szabad alábecsülni. Lényegesebb eltérések figyel­hetők meg, ha az egyes állatfajok darabszámát nézzük, felvéve 2. táblázatunkba az 1884. évi összeírás eredményeit is. 4 3. A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. Bp. 1896 — 1900. V. 24. p. — Magyar Statisztikai Közlemények (a továbbiakban: MSK) Új sor. 4L k. 13. p. Egy számosállatra — a korabeli számításoknak megfelelően — egy szarvasmarhát, egy lovat, öt sertést és 10 juhot vettünk. A két felvétel adatai között némi eltérés abból adódik, hogy 1895-ben a felvételt novem­berben, 1911-ben pedig februárban bonyolították le. MSK Új sor. 51.1. 7. p. 4. Magyar Statisztikai Évkönyv, 1885. — A magyar korona. . . i. m. V. 24—25. — MSK. Új sor. 4L 1. 14. p. ; Egy számosállatra eső Év Számosállat szántó, rét, legelő kh­ban 1895 11 371 512 2,83 1911 11 837 516 2,74 2. táblázat Állatfaj 1884 1895 1911 Állatfaj darab Szarvasmarha Ló Juh Sertés Baromfi 4 879 038 1 748 859 10 594 831 4 803 639 5 829 483 1 972 930 7 526 783 0 444 134 29 354 164 6 184 264 2 001 431 7 697 719 6 416 424

Next

/
Oldalképek
Tartalom