Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Für Lajos: Az állattenyésztés szerkezeti átalakulása a századfordulón
AZ ÁLL ATT RN YËSZTES SZERKEZETI ÁTALAKULÁSA A SZÁZADFORDULÓN* FÜR LAJOS Az 1848. évi jobbágyfelszabadítást követő évtizedek „megalapozó" munkája után a magyar agrárfejlődés a századfordulón történetének jelentős állomására érkezett. Az 1890-től 1914-ig terjedő negyedszázad — megítélésünk szerint — nemcsak két évszázadnak, hanem a magyar mezőgazdaság történetének is egyik fontos fordulója volt. A korszak termeléstörténeti kérdéseit bármilyen aspektusból szemléljük is, mindenfelől a minőségi változások jelei rajzolódnak elénk. F szétágazó problémakörnek rövid tanulmányunkban azonban csupán az egyik vonatkozását, az állattenyésztés szerkezeti átalakulását kívánjuk felvázolni. Anélkül, hogy a növénytermesztés hasonló problémáit - amelyek pedig igen szorosan kapcsolódtak az állattenyésztés ágazatában beállt változásokhoz — részletekbe menően elemeznénk itt, a múlt század végére kialakult helyzet néhány általános vonására mégis — mintegy bevezetőként - mindenképpen utalnunk kell. Miután az 1800 -80-as években a konjuktúrától is sarkallt szélesedő gabonatermelés révén szinte a maximális határait érte el a mezőgazdaság extenzív terjeszkedése, a termelés alapkérdése ezután az intenzív gazdálkodás irányában történő átfordulás, ennek viszont a fejlődés adott fokán a fő, mi több: a kulcskérdése a takarmánytermelés lett. Előrelátó gazdák és a szakemberek egyaránt igen sokszor elmondották: ,,a mezőgazdaság fő posztulátuma az állattenyésztéssel kapcsolatos belter j es gazdálkodás ". 1 Olyan neves szakemberek, mint Cserháti Sándor, Újhelyi Imre, Tormái/ Béla és rajtuk kívül sokan mások cikkeikben,"könyveikben és más módon szüntelenül hangoztatták, hogy a belterjes növénytermesztés és állattenyésztés legdöntőbb feltétele a takarmánytermesztés (ideértve persze a szemes, nedvdús, gumós és szálastakarmányokat). 2 Számos oknál fogva került ekkor ez a valóban sorsdöntő kérdés — s nemcsak nálunk — a mezőgazdasági termelés homlokterébe. A gabonakonjunktúrát felváltó tartós dekonjuktúra idején a termelőknek mindenképpen arra kellett törekedniük, hogy az áresést egyfelől magasabb hozamokkal, másfelől •— a növekvő kereslettől is sarkallva — az állattenyésztés intenzív irányú fejlesztésével (hús és tejtermelés) próbáljuk meg ellensúlyozni. Mindezekhez természetszerűleg több takarmány, több trágya, jobb igavonók és vetésforgók kellettek. * Az itt közölt dolgozat részlete „A mezőgazdasági termelési szerkezet átalakulása a századfordulón" c. tanulmánynak. 1. Földművelési Erdekeink, 1892. szept. 11. 2. Tor may Béla: A jövő feladatai. Állattenyésztési Lapok. 1901. jan. 5.
