Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Takács Imre: Az erdészet fejlődése Magyarországon 1880-ig a jogszabályok tükrében

„A közadók kezeléséről" szóló 187G:XV. tc. szintén érintette az erdőgazdaságot. Ez a törvény az elemi csapások esetére engedélyezhető adóelengedésről rendelkezett. Erdőtűz esetében az adóelengedés több évre terjedhetett.

83 AZ 1879:XXXI. TÖRVÉNYCIKK ALAPELVEI Az 1867. évi kiegyezés után a magyar erdőgazdaság hosszú időn át pangó ügye társadalmi úton indult újabb fejlődésnek. Még 1851-ben létrejött az első hazai, habár német szellemű erdészeti egyesület.

84 Ez 1863-ban új, magyar és német nyelvű alapszabályokkal „Magyar Erdősz Egyesület"-té alakult át, majd 1866-ban Országos Erdészeti Egyesület-re változtatta nevét. Tagjainak száma a századforduló idejére elérte a kétezret, vagyona pedig a 350 ezer forintot.

85 Működése az erdészeti szakismeretek és szellem fejlődésére kedvező hatást gyakorolt. Az új, korszerű erdőtörvény szükségességére mégis nem az említett egyesület, hanem a Széchenyi alapította Országos Magyar Gazdasági Egyesület utalt először kellő hangsúllyal. A helytartótanács felhívására ez utóbbi 1865-ben kifejtette, hogy „...Magyarországon a nemzetgazdászati érdekeknek teljesen megfelelő, rendszeres és virágzó erdőmívelés életbe léptetésére törvényhozási intézkedés kívántatik. . ., mely a kiválólag erdőmívelésre alkalmas területeknek befásítása, a létező erdők rendszeres mívelóse, az erdei szolgálmányok rendszerezése, a községi erdők czélszerű kezelése, az erdei rendőrség helyes gyakorlása, rendes erdősz-rendőrök felállítása és erdészeti szakférfiak képezésének fontos kérdései iránt az ország különböző vidékei sajátságainak és érdekeinek kellő tekintetbe vétele mellett intézkednék".

86 Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület által evégből kiküldött bizottság a törvénytervezetet csakhamar kidolgozta, majd az egyesület azt szakszerű átvizsgálás végett az Országos Erdészeti Egyesületnek küldte át. 1867-ben a két egyesület azután együtt terjesztette fel a törvénytervezetet megfontolás végett a Földmívelés-, Iparés Kereskedelemügyi Minisztériumba,

07 ahol a külföldi erdőjogok alapos tanulmányozása után"*"

1 —- a legkiválóbb szakemberek közreműködésével — munkába is vették az új erdőtörvény előkészítését. A körültekintő munka a közben felmerült jogi és szakmai problémáknak számos szakértekezleten történt megtárgyalása és a 83. Történetünknek az 1867-es kiegyezést követő másfél évtizedében az erdőgazdaság, illetve a fásítás ügyét a következő miniszteri rendeletekkel (körrendeletekkel, utasításokkal) is kívánták előbbre vinni : A közmunka- és közlekedésügyi miniszter 1867-ben körrendelettel utasította a törvényhatóságokat, hassanak oda, hogy az érdekeltek az utak mellékeit hasznos és a föld minőségéhez képest sikeresen termeszthető fákkal ültessék be, és ezeket ápolják. A pénzügyminiszter az állam javak kezelésére 48.780/1868. sz. alatt az erdőgazdaságot is érintő rendszabályokat bocsátott ki. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 22.392/1871. sz. alatt részletes szolgálati utasítást adott ki a közalapítványi erdőhivatalok erdészei számára. (Lásd: Magyarországi Rendeletek Tára 1871. évf. 110., 111. és 112. számaiban.) A földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter 6947/1873. sz. alatt a községi faiskolák ügyének előmozdítására utasítást, majd 1877-ben a szú elleni óvó és irtó rendszabályokat tartalmazó körrendeletet adott ki. 84. 1862-ben ez az egyesület magára vállalta az első magyar nyelvű erdészeti folyóirat: az „Erdészeti Lapok" kiadását, amivel, valamint pályadíjak kitűzésével publicitást biztosított az ei-dészeti irodalom művelőinek. 85. Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye. Szerk.: Matlekovits Sándor. I. köt. Bp. 1897. 538. p. 86. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület évkönyve. III. füzet 1862/66. Pest, 1867. 291. p. 87. Az erdőtörvény javaslat létrejötte. Erdélyi Gazda. 1880. évf. 143. p. 88. Saárossy- Kapeller Ferenc: Az erdőtörvénv (1879. évi XXI. T. cz.) magvarázata. Bp. 1883. V. p.