Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Török Katalin: A szántóföldek és a rétek aránya Magyarországon a XVIII. században

arra, hogy az egyes mértékek nagyságának és a közöttük levő viszonynak meghatározásában még igen sok az elvégezetlen munka, a jelenleg legtöbb szakember által képviselt álláspontot elfogadva, a pozsonyi köblös földet számításainkban egységesen 600 • -ölnek vettük, s ennek alapján adtuk meg az 1200 • -öles holdban kifejezett értéküket, annak a tudatában, hogy ezzel az amúgy is meglevő bizonytalansági tényezőket növeltük.

40 Az 1787-ben km

2-ben megadott összeterületeket szintén holdra (1200 D-öl) számítottuk át.

41 Az 1720 és 1780 közötti területi változásokat kimutató táblázatban a korábbi időpont szántó- és irtásadatait összevontuk, jóllehet nem csupán szántóművelés céljára történhettek az irtások. Tekintettel azonban arra, hogy az összeírás nem tesz bennük különbséget, s mivel gyakoribb, hogy a szántóföldeket növelték ilyen módon, ezért kapcsoltuk oda azokat. Szólnunk kell még néhány szót az 1780. évi úrbéri tabelláról. Tagányi Károly a táblázatok alá, a forrás helyét megjelölendő, a következőket írta: „Az orsz. levéltárban az 1791. évi országos bizottságok munkálatai közül. (Lad. III. fasc. 4. Nro. 13.a.)".

42 Az adatok tehát a már rendezett állapotokat rögzítik, amelyeknek alapját a fentiekben bemutatott módszerű előzetes felvételek adták. Mindkét időpontban kiszámítottuk a 100 hold szántóra eső rétet. A két művelési ág közötti viszonyból sok lényeges következtetést lehet levonni. A XVIII. század végén már nálunk is napvilágot láttak olyan becslések, amelyek azt kívánták meghatározni, hogy adott művelési rendszer mellett milyen arányban kell állni a réteknek a szántókhoz képest, hogy a helyes trágyatermelés, takarmányozás stb. biztosítva legyen.

43 A XVIII. században, amikor a mesterséges takarmánytermesztés Magyarországon még szinte ismeretlen, egyedül a rétek nyújtanak begyűjthető fűtakarmányt. A korszak állatállományának szinte kizárólag legelőkön való tartása, a szántóföldi növénytermesztéstől teljesen független és önálló volta, a két üzemág közötti egyensúly teljes hiánya, a mondott évszázad földművelési viszonyainak egyik legnagyobb problémája. Éppen ebben a vonatkozásban lehetnek nagyon értékesek a szóban forgó művelési ágak viszonyszámai, hiszen azoknak közeledése vagy eltávolodása egy ideális vagy szükséges normától, fontos mutatója egy vidék vagy település gazdálkodási struktúrájának, jellegének. Korizmics László az „Űti képek és jegyzetek 1851-ből" c. munkájában,

44 a helyes termelési arányokról szólva, beszél a gabona- és takarmánytermő tér közötti szükséges arányról. A 100 hold gabonatermő területre eső takarmánytér nagyságát, ez utóbbi termelékenységétől teszi függővé.

45 Amint a szövegből kiderül, a szerző mesterséges takarmányokról beszél. Mégis úgy érezzük, hogy a XVIII. századi természetes füvelő területek (sajnos csak a rétek kiterjedéséről van a fentiekben bemu40. Osztásnál az 5-nél nagyobb tizedeseket felfelé kerekítettük, az 5-nél kisebbeket elhagytuk. 41. 1 km

2 egyenlő 231,7 magyar holddal. Hensch Árpád: Mezőgazdasági üzemtan. I. köt. Magyar-Óvár. 1901. 459 p. alapján. 42. Magyarország adófizető jobbágyainak. . . : a 31. jegyzetben i. m. 243. p. A négy dunántúli megye itt nem részletezett adatait, ugyanennek a kimutatásnak egy másik példánya alapján másolta ki Tagányi, amelyet az 1802. évi országgyűlési iratok között talált meg. „Az 1780. évi úrbéri tabellák összegezéséhez" . ..." a 31. jegyzetben i. m. 48. p. 43. A' szántó földek és rétek közötti helyes arányról. Magyar Újság, 1796. 23. drb. 180. p. 44. Korizmics László: Útiképek és jegyzetek 1851-ből. Bp. 1874. 45. Néhány példa a szerző viszonyszámaiból : 10 q/h átlagos takarmánytermés mellett 100 h szántóra 139 h takarmánytér 25 q/h átlagos takarmánytermés mellett 100 h szántóra 69 h takarmánytér 50 q/h átlagos takarmánytermés mellett 100 h szántóra 28 h takarmánytér