Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Török Katalin: A szántóföldek és a rétek aránya Magyarországon a XVIII. században

tátott értékű ismeretanyagunk) és a szántóföldek közötti arányszámok értékelésénél a Korizmics-féle viszonyítások hasznos támpontot adhatnak. Jelen dolgozat a vizsgált két forráscsoport egy eddig elhanyagolt megközelítésének bemutatására tett kísérletet. Sem feladatunknak, sem lehetségesnek nem érezzük, hogy a táblázatokba rendezett számítások alapján a XVIII. századi agrárfejlődés problematikus kérdéseinek bármelyikét is megválaszoljuk. Ahhoz, hogy ez lehetővé váljon, az elkövetkező kutatásoknak az itt ismertetett módszer helyességét, célravezetőségét kell igazolnia. Az eredményeket vitathatónak és vitatandónak tartjuk, létjogosultságot, biztos felhasználást csak több oldalról történt megerősítésük által nyerhetnek. Ezért csupán arra szorítkozunk, hogy egy-két problémát felvessünk. A táblázatok egyik fő értelmét abban látjuk, hogy kiélezetten és az összehasonlítás lehetőségével tárják elénk az egyes megyék sokat vitatott területi adatait és arányszámait. A számoszlopok egyes sorait szinte önkéntelenül is összevetjük egymással és mérlegelni kezdünk. Sok esetben oda jutunk, hogy lehetetlennek vagy éppen figyelemre méltónak tartunk bizonyos számokat. Akármilyen indítékú kétely vagy érdeklődés támad fel bennünk, azokat megválaszolni, megoldani csak akkor tudjuk, ha olyan forrásokhoz nyúlunk (például uradalmi és egyéb összeírások, adókimutatások stb.), amelyek segítségével az itt felhasznált országos összeírások eredményei ellenőrizhetők, korrigáihatók. Nagy segítséget nyújthatnak ebben a helytörténeti munkák, a jó megyemonográfiák, amelyek — mivel kisebb területi egységet elemeznek — elsősorban hivatottak arra, hogy szerteágazó forrásfelhasználással, a lehetőségekhez mérten maximális mélységben és hitelességgel tárják fel egy-egy település vagy nagyobb táji, közigazgatási egység gazdaság- és társadalomtörténetét. Az eddig elmondottak ismételten arra intenek, hogy a vizsgált összeírások önmagukban messze nem elegendőek ahhoz, hogy biztos és reális eredményhez jussunk valamely kutatási téma során. Minden megyénél külön kell keresni az okot és magyarázatot arra vonatkozóan, hogy 1720 és 1780 között valóban csökkent e a szántóterület százalékos aránya, amint ez a táblázatból látható, vagy csupán a források pontatlanságáról van szó. Ugyancsak nagy körültekintéssel dönthető el, hogy az 1720. és 1780. évi szántó- és rétterületek abszolút értékei közötti sokszor igen jelentős eltérések azt tükrözik-e csak, hogy az 1720. évi felvétel rendkívül hiányos és bizonytalan, vagy pedig egyszerűen azt, hogy akkor valóban lényegesen kisebb terület állt megművelés alatt, mint az 1760-as években? Nyilvánvaló, hogy mindkettőről szó van, kérdés viszont, hogy melyik tényezővel milyen arányban kell és lehet számolnunk. Befejezésül ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy a két időpont közötti területi változások nem feltétlenül tükröződnek a vizsgált művelési ágak arányszámaiban. Szolgáljon példaként Bihar megye esete. 1720-ban 29 010 hold szántó és 21 094 hold rét mutatható ki, 1780-ban pedig 131 529 hold szántó és 79 964 hold rét. A növekedés nagyságrendjét a viszonyszámok nem követik, a szántó kb. 5%-os növekedésről, a rét kb. 4%-os csökkenésről ad számot.