Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Török Katalin: A szántóföldek és a rétek aránya Magyarországon a XVIII. században
tói függetlenül cselekednek így, tehát egyik nem ismeri a másik által eltagadott területek nagyságát. 5 Véleményünk szerint, egy-egy vidék gazdasági profilját az egyes termelési területek közötti arányok feltétlenül és biztosan jellemzik, különösen akkor, ha több időmetszetben tudjuk vizsgálni azokat. Úgy gondoljuk, nem tévedünk, amikor azt mondjuk, hogy a földművelés, állattartás színteréül szolgáló szántó, rét, legelő stb. közötti arányszám megbízhatóbb és sokrétűbb ismeretanyagot szolgáltat egy bizonyos terület vagy vidék gazdasági struktúrájáról, mint bizonytalan és kétes értékű mennyiségek alapján annak kijelentése, hogy az adott üzemág ilyen és ilyen kiterjedésű volt. Persze sok esetben nagy és hasznos eredmény egy ilyen szám meghatározása. Ez mindig a körülményektől függ. A vizsgált két forrásegyüttes esetében célravezetőbbnek gondoljuk —• az 1715—20-as esetében feltétlenül — viszonyszámokkal dolgozni. Másfelől az ilyen módon kapott értékek a valósághoz biztosabban közelítenek, mint a területi mértékegységekben megadott kiterjedések. Vegyük például azt az esetet, hogy a későbbi kutatások során valamelyik megye vagy tájegység szóban forgó művelési ágai lényegesen nagyobbnak lesznek kimutathatók, mint amekkora értékkel 1715—20-ban vagy az úrbérrendezéskor szerepeltek. Ez viszont nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a közöttük levő arányok is lényegesen megváltoznak, jóllehet nyilván erre is lesz bőven példa. Már most szeretnénk hangsúlyozni (elsősorban a fentiekben vázlatosan érintett körülmények miatt), hogy mindvégig arra az álláspontra helyezkedtünk, miszerint : az összeírásokban szereplő területek biztosan adottak, amelyek viszont a valóságban, még ismeretlen hányadossal, de nagyobbak voltak. Nem ezt az ismeretlent kívánjuk megválaszolni, hanem az ismert tényezők egymás közti kapcsolatát kimutatni. Feltételezzük, hogy az országosan vagy országrészenként jellemző arányok a nem ismert, mezőgazdaságilag művelt területeken belüli kapcsolattól nem távolodó, hanem ahhoz közelítő tendenciát mutatnak majd. Az alábbiakban összefoglaljuk a két forrás keletkezési körülményeinek és forrásértékének számunkra fontos fő elemeit. Mindkét összeírást az előre jól vagy rosszul kidolgozott utasításoknak megfelelően kellett végrehajtani. A munka eredményességét alapvetően befolyásolták a megadott szempontok, 6 valamint az összeírok felkészültsége, tájékozottsága. Ez utóbbiak azért lényegesek, mert mint ismeretes, 1715—-20-ban minden megyét más megye képviselői írtak össze, s így sokszor előfordult, hogy pl. egy felvidéki számára az alföldi határhasználati és földművelési gyakorlat teljesen ismeretlen és érthetetlen volt. A három leglényegesebb hibaforrás köré csorjortosítva gyűjtöttük össze a forráskritikai megjegyzéseket. 1. A pontos mérnöki felmérés teljes hiánya az egyik legfontosabb azonossága a két felvételnek. Az összeírok a megadott irányelvek szerint szóbeli közlések alapján gyűjtötték be a szükséges adatokat, jóllehet utasították őket, hogy ne elégedjenek meg ennyivel, hanem igyekezzenek azok hitelességét ellenőrizni. 7 Ugyanakkor pl. 5. A helyzet az itt vázoltaknál a valóságban sokkal szövevényesebb és bonyolultabb volt. Részletesebb ismetetését adják: Dávid Zoltán: az 1. jegyzetben i. m.; Felhő Ibolya: A Mária Terézia-féle úrbérrendezés. A történeti statisztika forrásai. Szerk.: Kovacsics József. Bp. 1957. 6. Az 1715. évi összeírás jó példa arra, hogy a felületesen, a körülményeket nem kellően ismerő előkészítés következtében, az összeírok sok esetben tanácstalanul álltak szemben olyan esetekkel, amelyeket a központi instrukciók alapján nem tudtak megoldani. Ebből adódóan, ki-ki a maga módján értelmezett és oldott meg vitás kérdéseket. így a végeredmények olyan hibákat és hiányosságokat ugrattak ki, amelyek végül is az 1720. évi megismétlést tették szükségessé. 7. Dávid Zoltán: az 1. jegyzetben i. m. 152. p. — Felhő Ibolya: az 5. jegyzetben i. m. 216. p.
