Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Selmeczi Kovács Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában
takozott ki a napraforgónak: az általa bevetett földek nagysága évenként ugrásszerűen növekedett. 1846-ban 60 hektáron művelték, 1852-ben 990 ha, 1853-ban 1375 ha volt a vetésterülete. 1854-ben egyedül Voronyezs területén 84 kis olajütő malom egzisztált, és kb. 2100 tonna olajat ütött. 250 A napraforgó további nagyméretű terjedése Ukrajnában következett be. Ukrajna sztyeppes területei nagyon alkalmasak voltak a művelés megindítására, amelynek a napraforgó hamarosan elsőrendű kultúrnövénye lett. 251 Ezzel egy időben az áttelepülő jobbágyok révén a Volga vidékén, Kubán területén, az Északi-Kaukázusban is elterjedt a napraforgó. 252 1880-ban Oroszországban összesen 150 000 hektáron művelték ezt a növényt. 253 A napraforgó nagy alkalmazkodási képességet mutatott az orosz sztyeppe feltételeihez, amely a napraforgó megjelenéséig és annak olajnövénnyé válásáig semmilyen stabil olajnövény-kultúrával nem rendelkezett. Ez a tényező nagyban elősegítette a napraforgó gyors elterjedését. Az előnyös égha'lati feltételekhez járult a napraforgónak mint olajnövénynek a lakosság körében való igen kedvező fogadtatása. Első megjelenése után a napraforgóolaj a néptáplálkozásban nélkülözhetetlenné vált. A kis- és szegény parasztok zsírszükségletüket olcsón fedezhették belőle, a görögkeleti vallású lakosság pedig az egyház által előírt hosszú böjtök idején csakis ezzel főzött. 254 így a napraforgóolajnak a táplálkozásban való korai hasznosításához és ennek révén bekövetkező gyors terjedéséhez a vallási indítékok is számottevően hozzájárultak Közép- és Kelet-Európa területén. A szintén görögkeleti vallású románok is számottevően művelték a század végén a napraforgót, amint Ruffy Pál írta, „egy odavaló lakos jellemzése szerint a napraforgó az oláhok disznaja". 255 A napraforgó elterjedése az orosz mezőgazdaságban nem ment zökkenőmentesen. A múlt század 70-es éveiben egy gombabetegség, a napraforgórozsda nagy pusztítást végzett, mert magváltás nélkül 10—15 évig művelték ugyanazon a területen. Főképpen Ukrajnában kellett felhagyni időlegesen több körzetben a napraforgó művelésével. 256 A XIX. sz. második felében az oroszországi napraforgótermesztés jelentőségét igazolja a komoly méretű vetőmag- és olajpogácsa-kivitel. A korán kifejlesztett egyviratú, nagymagvú orosz napraforgó szinte egész Európába eljutott. Főként Magyarországon és Franciaországban került szélesebb körű szántóföldi művelésre. A nagy, fehérmagvú kaukázusi napraforgóval Németországban is megpróbálkoztak, Baden körül végeztek kísérleteket művelésével. 257 A najíraforgómag legfontosabb felvásárlója, a múlt század végén Amerika lett. Az amerikai farmerek elsősorban baromfieledelként és vetőmagként nagy mennyiségben szállíttattak 1880 körül Oroszországból és Magyarországról napraforgómagot. A napraforgó ilyen módon európai kultúrnövényként tért vissza oda, ahol már körülbelül 300 évvel korábban termesztették, mint kultúrnövényt. 258 Az amerikai kontinensen egyre nagyobb méretekben termesztett napraforgó orosz vetőmagból származik. 250. Zimmermann, H.-67.: i. m. 13. p. 251. Walter, Heinrich: Die Vegetation Osteuropas. Berlin, 1943. 164. p. 252. Nyikitin, Sz. A.: Podszolnecsnik. Moszkva, 1957. 3. p. 253. Bertsch, K. u. F.: i. m. 245. p. 254. Ruffy Pál: i. m. 8. p. 255. Bertsch K. u. F.: i. m. 245. p. - Rodiczky Jenő: i. m. (1889) 80. p. - Ruffy Pál: i. m. 8. p. 256. Zimmermann, H.-O.: i. m. 14. p. 257. Lobe, William: Die neueren und neusten Kulturpflanzen für den Landwirtschafth und Gärtner. Frankfurt, 1863. 415. p. 258. Zimmermann, H.-O.: i. m. 16. p.
