Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Selmeczi Kovács Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában
levelét fejőstehenekkel etették fel. 238 A napraforgóra nagyobb figyelem 1805 után terelődött, amikor Cremt, J. személyében lelkes apostola támadt ennek a növénynek. Szelekció útján az orosz egyviratú napraforgó felhasználásával nagyobb olajtartalmú, jó hozamú, fekete magvú féleséget sikerült előállítania, amely a nagyban való termesztésre igen alkalmas volt. 239 Népszerűsítésének eredményeként a századfordulóra nemcsak Franciaországban, hanem Európa más területein is elterjedt. Hazánkban Crevat-féle napraforgó néven került forgalomba. 240 Németországban a mezőgazdasági írások a XIX. sz. elején szorgalmazták a napraforgó művelését olajnyerés céljára, azonban a gyakorlati kezdeményezések még ekkor jelentéktelenek voltak. 241 1813-ban Theodor Theuss a szántóföldi művelésre tett javaslatot, mely szerint lehet burgonyával együtt művelni, de ugyanakkor több hátrányos vonását is felsorolta, többek között talajzsaroló voltát. 242 Más korabeli munka szerint a napraforgó olaja édes ós jóízű, a legjobb mákolajjal egy helyre állítható. Lámpásba is használható világításra, mert takarékosan ég. 243 Mindezen hasznaiért nagyobb művelését propagálták a szakírók, azonban a múlt század folyamán ez nagy eredményt nem hozott. Ennek okát Hackbarth, J. azzal világította meg, hogy a korabeli termesztett napraforgófajták hosszú tenyészidejűk, kései vetésük miatt nem tudtak megfelelően beérni a hidegebb éghajlatú területeken. Ezért csak az első világháborúban kezdődött meg Németországban a napraforgó tulajdonképpeni elterjedése a szántóföldi kultúrában. 244 A napraforgó múlt századi hódítása Oroszország területén volt páratlan méretű, valóságos diadalutat tett meg. Szántóföldi művelése az 1840-es évekre erősödött meg, ezt követően szinte egy csapásra kiszélesedett. A napraforgó szántóföldi művelése olajnyerésre Bokarjev nevéhez fűződik. Bokor jev Seremetyev gróf jobbágya volt, aki a voronyezsi kormányzóság birjucsinszkiji járásának egyik falujában, Alekszejevkában, elsőként ütött olajat napraforgómagból, eredményesen. Egy korabeli tudósítás szerint a magokat kéziköpűn préselte ki, örömére olyan kitűnő olajat sikerült nyernie, amilyet itt nem árusítottak. 245 1835-ben már Bokarjev napraforgóolajat adott el a környéken. 246 Az 1830-as évek végére egy kisebb olajütő malmot szerelt fel, ezzel a napraforgó művelése és feldolgozása a voronyezsi kerületben rohamosan elterjedt. 247 1868-ban egyedül Alekszejevkában 7700 hektáron művelték a napraforgót, aminek következtében Alekszejevka — André, E. szavaival — „Capitale de tournesol" — a napraforgó fővárosa lett. 248 A napraforgó nagybani művelése Voronyezs más városaira is gyorsan kiterjedt, majd Szaratov területét hódította meg, ahonnan Bokarjev a termesztéshez szükséges magot hozta. Az 1860-as években már szelekció kapcsolódott a napraforgó szántóföldi műveléséhez. 249 Szaratov területén még erőteljesebb térhódítása bon238. Korizmics — Benkő — Morócz: i. m. 354. p. 239. Crevât, J.: L' hélianthe annuel. Journal d'agriculture pratique. 1883. 10. Közli: Rodiczky Jenő: i. m. (1889) 71. p. 240. Ruff y Pál: A napraforgó termelése. Bp. 1918. 8. p. 241. Zimmermann, H.-G.: i. m. 12. p. 242. Theuss, Theodor: Theoretisch-praktisches Handwörterbuch der gesammten Landwirtschaft. Grätz, 1813. 328. p. 243. Krünitz. G.: i. m. 622-623. p. 244. Hackbarth, J.: i. m. 127. p. 245. Terentyev, Afrikán: Orazvegyenii podszolnecsnikov. Ekonomicseszkich Zapiszkach. 1841. Közli: Zsukovszkij, P. M.: i. m. 210. p. — Minkevics — Borkovszkij: i. m. 20. p. 246. Zsukovszkij, P. M.: i. m. 210. p. 247. Bolsaja Szovetszkaja Enciklopedija, 33. Moszkva, 1955. 440. p. 248. André, E.: i. m. 270. p. 249. Zsukovszkij, P. M.: i. m. 210. p.
