Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Selmeczi Kovács Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában
joló (kobozó, ondózó) malom vagyon, s az olaj is ott készül". 182 A napraforgóolaj iparszerű előállítása Erdélyben — ezen adatok állítása szerint — a XIX. sz. elején megindult, ami az európai szántóföldi napraforgótermesztés és olajnyerés kezdetét jelenti. A hazai olajipar fellendülésének első határkövét a XIX. sz. elején a pozsonyi, pesti, kisszántói és nagyváradi „olajfabrikák" képezték. 383 Hogy ezek az üzemek a napraforgó ütésére mikor tértek át, pontosan nem állapítható meg, de a leírások bizonysága szerint a korabeli olaj satuk többféle olajosmag ütésére is alkalmasak voltak. 184 így feltehető, hogy már a század elején került napraforgómag a kobozógépek garatjaiba, ha még kisebb mennyiségben is. 1838-ban Balásházy János a napraforgóolaj előállításának módjánál általánosságban beszél olyan olajsutukxól, amelyek csak napraforgómagot ütnek. 185 Olajütés alkalmával meg kellett a napraforgómagot a héjától szabadítani, amelyet koptató malmokban végeztek el. Ezek még a múlt század közepén nem értek el kielégítő számot, mert Tolnay az 1850-es években arról írt, hogy remélhetően az olaj ütők gondoskodnak erről. 186 Sok vidéken még ekkor is héjával együtt préselték belőle az olajat, ami nagy veszteséget okozott. Különösen az Alföldön sok helyütt a kisgazdák a század végén is héjastul sajtolták a napraforgót. 187 De ekkor már szokásba jött, hogy a napraforgómagot függőlegesen állított malomkövek között vagy cséplőgépen kétszer-háromszor lehajazták és szelelő rostán a héjaktól elválasztották. 1 ** Az olajat tisztítás végett kenderkócon szűrték át. A nar)raforgóolaj népszerűsítéséhez nagyban hozzájáruló méltatást a mezőgazdasági szakirodalom élénken felszínen tartotta. Egyik szakíró szerint „Magjával él a baromfi, de nagyobb haszon a belőle ütött hathatós olaj, melyből 1/3 résszel kevesebb kívántatik, mint akármi más olajból. Hasznos növevény, méltó termeszteni". 189 Mások szerint „magva jóízű olajat ád". 190 Az Ismertető 1840-ben közölte néhány olajosnövény olajtartalmát, melyek között a napraforgó is szerepel, 15%nyi olajtartalommal. 191 Barra István véleménye, hogy a „napraforgóból sajtolt olaj éppen olyan ízű, mint a legjobb faolaj". 192 A napraforgónak a XIX. sz. elején Magyarországon valóban ipari, olajos növényként való kezelését bizonyítja, hogy a „kereskedésbeli plánták (olajplánták)", 193 „A nevezetesebb kereskedési vagyis kalmár növények" 194 közé sorolták. Mint ilyennek, számtalan hasznáról szólnak a korabeli leírások. Már Pethe Ferenc kimutatta, hogy „egy hóid főid megad 20—25 mérő napraforgómagot, 20 szekér 182. Nemzeti Gazda: i. m. 157. p. 183. Magda Pál: Magyar Országnak és a határ őrző katonaság vidékinek leg újabb statisztikai és geográphiai leírása. Pesten, 1819. 92. p. 184. Gergelyffy András: Technológia, vagyis a mesterségek és némelly alkotmányok rövid leírása. Pozsonyban, 1809. 68 — 69. p. (Korabeli olajütő részletes leírása) 185. Balásházy János: A háztartás és mezei gazdaság tudománya. 2. Debreczen, 1838. 189. p. 186. Tolnay: Napraforgó termesztés. Falusi Gazda. 3. (1859) 141. p. 187. Cserháti Sándor: Általános és különleges növénvtermesztés. 2. Magvaróvár, 1901. 324. p. 188. Bodiczky Jenő: i. m. (1899) 39. p. 189. Tsötönyi Márton: Leg hasznosabb és új fel fedezésekkel írott rövid gazdasági munka. Pesten, 1831. 92. p. 190. Csorba András: Vezér a természetesen mívelt mezei gazdálkodásra. Pesten, 1834. 85. p. 191. Némelly olajnövények olajtartalma. Ismertető. Pesten, 1840. 267. p. 192. Barra István: i. m. 204. p. — Hasonlót említ Edvi Illés Pál: Népszerű gazdaságtan. Pesten, 1844. 35. p. 193. Magda Pál: A Mezei gazdaság Philosophiájának szabásai szerént okoskodó és munkálkodó Gazda. S. patakon, 1833. 201-202. p. 194. Len, kender, dohány, repce, napraforgó, jóféle sáfrány. Balásházy János: i. m. 182. p.
