Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Takács Imre: A mezőgazdaság irányításának jogforrásai, intézményei és szervei Magyarországon (1889—1919)
A parlagi baromfi nemesítésével egyes szakemberek foglalkoztak eredményesen, de kis hatósugarú körökben. 25 A minisztérium a külföldi fajtákkal való keresztezést pártolta, s az ehhez szükséges tenyészállatok előállítása végett a gödöllői koronauradalom területén 1897-ben szakmai oktatással egybekötött baromfitenyésztő mintatelepet létesített. Az ún. kakascsere akciókkal ellenben távolról sem került annyi hímbaromfi a köztenyésztésbe, hogy annak számottevő hatása lehetett volna. Ezenkívül csak tojásgyűjtő állomások és szövetkezetek szervezésére került sor. Pedig a kiviteli statisztika bizonyítja, hogy az állattenyésztésnek ezzel az ágával érdemes lett volna többet törődni. 1895-ben Magyarország baromfiállománya 29,35 millió daz^ab volt, az 1911. évi állatszámlálás nem terjedt ki a baromfira. Állategészségügy Az állategészségügyi törvényhozás a keleti marhavész elleni rendészeti jellegű intézkedések kodifikálásával kezdődött 1807 után Magyarországon (1874: XX. és 1880: XXVI. t-cikkek). Ezt követte az állategészségügy minden akkor ismert vonatkozását felölelő 1888: VII. törvénycikk alkotása. E törvény, illetve 40.000/1888. F. I. K. M. sz. végrehajtási rendelete hatósági felügyelet vagy hatósági intézkedés körébe vonta mindazt, ami az állategészség megóvását, javítását, az állatbetegségek megelőzését, gyógyítását és az állat járvány ok elfojtását szolgálja. A 90-es években azután ezen a téren is meggyorsult a fejlődés. Az Országgyűlés a földművelésügyi miniszter kezdeményezésére megalkotta a veszedelmes mértékben elterjedt ragadós tüdMob kiirtásáról (1893: II. és 1897: X. t-cikkek), az állategészségügyi közszolgálatról (1900: XVII. te), az akkoriban állategészségügyi szempontból veszélyes Balkán-országokkal szokásban volt ún. legeltetési forejalom megtiltásáról (1910: VI. te,), valamint az állategészségügyi tárgyéi nemzetközi egyezmények és szerződések becikkelyezéséről szóló (Svájccal 1900: VIII. te, Oroszországgal 1908: XXI. te, Olaszországgal 1908: XXIV. te, Németországgal 1908: XXV. te, Romániával 191(): V. te, Szerbiával 1911:11. te, Montenegróval 1912: IX. te) törvényeket. A ragadós száj- és körömfájás elfojtására irányuló intézkedéseket a 24.500/1904. F. M. sz.,a sertésorbánc elleni védekezést a 91.000/1913. F.M. sz., a lépfene elleni védekezést a 41.000/1914. F. M. sz., a bivalyvész elleni védekezést a 42.00/1914. F. M. sz., a takonykór elleni védekezést az 52.000/1917. F. M. sz., a fertőtlenítések mikénti végrehajtását a 98.8000/1914. F. M. sz. és az állati betegségek ellen javallt gyógymódok, gyógyszerek alkalmazását a 40.905/1914. F.M. sz. rendelet szabályozta. Külön fejezete volt állategészségügyi rendészetünknek az 1895-ben járványosán kitört sertéspestis (akkori elnevezéssel sertésvész) elleni védekezés. A vész a kőbányai sertésszállásokból kiindulva, gyorsan terjedt szét az országban ; hivatalos megállapítás szerint 1914-ig legalább 4,5 millió volt a pestis miatt elhullott vagy kiirtott sertések száma. A sertéspestis lokalizálásáról a földművelésügyi ininiszter külön rendelete (9.300/1898. F. M.) is intézkedett, de terjedését hosszú ideig nem lehetett feltartóztatni. Csak 1909-től kezdve tudtak ellene sikeres védőoltásokat alkalmazni, 26 ezt követően a minisztérium elrendelte és megszervezte az eredményes, széles körű védekezést (60.000/1913. F. M. sz. r.). A sertéspestis elleni védekezés hatályosabbá tételére a Földmívelésügyi Minisztérium a kőbányai és a barcsi sertéshizlaló telepen egy-egy állami állategészségügyi hivatalt szervezett (17.500/1895. F. M.), a szarvasmarha-állományoknak a keleti marhavésztől való megóvása végett elrendelte a Szerbia és a Románia felé eső ha25. Mártim Zsuzsanna: A magyar tyúk nemesítésének első időszaka. (A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei. Szerk.: Matolcsi János. 1962. 70—76. p.) 26. Három év Magyarország mezőgazdasági politikájában 1906—1909. Bp. 1909. 73—74. p.
