Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Takács Imre: A mezőgazdaság irányításának jogforrásai, intézményei és szervei Magyarországon (1889—1919)
tár mentén 35 km-es sávban levő községekben található szarvasmarhák forgalmának nyilvántartásba vételét, 1898-ban és 1908-ban az állatorvosok gyakorlati feladatai szempontjából újra szabályozta az állatorvosi tisztivizsgát, 1907-ben Országos Állategészségügyi Tanáccsal egészítette ki az állategészségügyi szakigazgatás szervezetét. Az állatorvosok képzését a négyéves tanfolyamú állatorvosi akadémia — 1899-től kezdve Állatorvosi Főiskola (13.345/1899. F.M.) — látta el. Állatorvosok számára továbbképző tanfolyamokat rendeztek, az Állatorvosi Főiskola bakteriológiai intézetében termelt oltóanyaggal megkezdték a gümőkór rendszeres leküzdését. 1909-ben állami oltóanyag-termelő intézetet létesítettek, s állami ellenőrzés alá helyezték az oltóanyagok termelését és kereskedelmét. Az első világháború idejében állategészségügyi szempontból szabályozták az élő állatoknak és az állati nyerstermékeknek a meghódított területekről való behozatalát (86.200/1915. F. M., 20.200/1916. F. M. és 21.983/1916. F. M.) M éhészet Méhészeti ügyekben 1881 óta az országos méhészeti felügyelő intézkedett, akinek szakfelügyelete alatt méhészeti kerületenként vándortanítók működtek; ezeknek száma 1914-ig 16-ra emelkedett. A méhészeti oktatás központi intézménye az 1899ben létesített gödöllői állami méhészeti gazdaság volt, ahol a különféle rendszerű kaptárak, méhészeti eszközök és a méhtermékek feldolgozására szolgáló gépek használhatóságára vonatkozó kísérleteket is folytattak, s gondoskodtak a mézgyűjtésre kiválóan alkalmas fák, cserjék és más növények elterjesztéséről. A Földmívelésügyi Minisztérium az Országos Méhészeti Egyesület útján ingyen osztatott ki kaptárakat, méhészeti segédeszközöket, és az arra alkalmas vidékeken államkölcsönnel mintaméhesek létesítését támogatta. A 15.527/1911. F. M. sz. rendelet értelmében azok kaphattak méhészeti segélyt, akik méhészeti tanfolyamot végeztek. A kirepült méhrajnak idegen területen való elfogásáról, továbbá a méhek ragadós költésrothadása terjedésének megakadátyozása tárgyában az 1894: XII. törvénycikk, illetve ennek 48.000/1894. F. M. sz. végrehajtási rendelete, a szőlőben való méhészkedés oltalmazásáról pedig a 16.655/1891. F. M. és 22.681/1908. F. M. sz. rendeletek intézkedtek. A termelt méz évi mennyisége 1899-től 1910-ig 33 518 q-ról 47 808 q-ra, a viaszé pedig ugyanaz alatt az idő alatt 2 319 q-ról 2 454 q-ra emelkedett. 27 1913-ban ősszel 570 720 méhcsaládot írtak össze. Selyemtermelés Az 1880-ban szervezett Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség (Szekszárd), a hozzá tartozó létesítmények és a kerületi selyemtenyésztési felügyelőségek alakjában a Földmívelésügyi Minisztérium 1889-ben kész igazgatási és üzemi szervezetet vett át jogelődjétől. Már előzően a selyemtenyésztés védelméről szóló 1885: XXV. törvénycikk, illetve ennek 17.094/1885. F. I. K. M. sz. végrehajtási rendelete kimondotta, hogy selyemhernyót csak egészséges petéből szabad tenyészteni, engedélyhez kötötte a selyempeték és -gubók forgalmát, továbbá állami feladattá tette a tenyésztőknek selyempetével való ellátását. Az 1894: XII. törvénycikk és két rendelet (48.000/1894. F. M., 71.743/1894. F. M.) községi faiskolák létesítéséről, azokban eperfacsemeték termeléséről, ezeknek közterületre való kiültetéséről és további gondozásáról rendelkezett. Ugyanez a törvény szolgalmi jogot biztosított a selyemher27. Magyarország fóldmívelésügye az 1910. évben. Bp. 1912. 50. p.
