Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Takács Imre: A mezőgazdaság irányításának jogforrásai, intézményei és szervei Magyarországon (1889—1919)

kezdve öltött nagyobb arányokat. Az 1894: XII. törvénycikk utasította a törvényhatóságokat, hogy a haszonállatok tenyészherületeinek megállapításáról,

10 ezek esetleges megváltoztatásáról és más közérdekű állattenyésztési kérdésekről szabályrendeletet alkossanak, kötelezte a községeket és a közbirtokosságokat kellő számú és minőségű apaállat beszerzésére és tartására, mert ebben a tekintetben mutatkozott köztenj^észtésünk legnagyobb hiányossága,

17 rendezte a magánosok apaállattartásának kérdését, továbbá intézkedett a haszonállatok évenkénti összeírásáról. A kiváló származású és minőségű tenyészanyag (szarvasmarhák, lovak, juhok és sertések) nyilvántartására az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnél 1870 óta vezetett országos törzskönyv új, korszerűbb szabályzata 1894-ben lépett életbe. A köztenyésztés színvonalának emelésére 1896-tól kezdve állattenyésztési felügyelőket, 1908-tól kezdve pedig gazdasági felügyelőket neveztek ki. A tárca költségvetésének tenyészállatok importját szolgáló és más állattenyésztési célú tételei évről évre növekedtek, de újabb törvények is gondoskodtak az állattenyésztés fellendítéséről. Az 1895: XLVII. törvénycikk a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére egymillió koronával dotált alapot létesített. Ebből 1908-ban — felemelt összeggel (1904: XIV. és 1908: XLIII. t-cikkek) — Országos Állattenyésztési Alap lett. Az 1897 : I. és 1904: XXIII. törvénycikkek olcsó marhasónak áruba bocsátásáról rendelkeztek. A köztenyésztés színvonalának emelésére hozható anyagi áldozatok módozatait az állattenyésztés fejlesztéséről szóló 1908 : XLIII. törvénycikk és ennek 67 000/1908. F. M. sz. végrehajtási rendelete foglalta össze. Apaállatok beszerzésére a községek vételár-mérséklést és egy évi kamatmentes kölcsönt kaphattak; a köztenyésztésre szolgáló apaállatok beszerzését az állam költségmentesen közvetítette ; lehetővé vált az állatdíjazás kiépítése; mind a sík vidéki, mind a havasi legelők megszerzésére, javítására és felszerelésére községek vagy érdekeltségi társulások által felvett kölcsönök kamatait és törlesztő részleteik bizonyos hányadát az állam átvállalhatta stb. Rendelkezett a törvény a Legelő- és Rétgazdaság Fejlesztésében Eljáró Bizottság életrehívásáról (1909) is. A köztenyésztésben használt apaállatok megfelelő minőségének biztosítását célozta a földművelésügyi miniszternek az az elhatározása, hogy beszerzésüket anyagilag csak a gazdasági felügyelők vásárlásai esetében támogatja. A népi állattenyésztés fejlődésére főként a legelőügy rendezése volt kedvező hatással.

18 A többször említett 1894: XII. törvénycikk az elhanyagolt közlegelők karbantartásáról rendelkezett, és kimondotta, hogy osztatlan közös tulajdonban levő legelő csak a földművelésügyi miniszter engedélyével osztható fel. Ezután nagyrészt megszűntek az addig szokásos szertelen legelőfelosztások és feltörések. A községi közlegelők használatáról legeltetési szabályrendeletet, a birtokossági közlegelők tekintetében pedig legelőrendtartást kellett készíteni (17.800/1907. F. M.). A legeltetési társulatokról szóló 1913: X. törvénycikk értelmében bizonyos közlegelők tulajdonosai a közösségből folyó ügyeik vitelére kötelesek voltak társulattá alakulni, más közös legelők tulajdonosait a miniszter kötelezhette erre, ismét mások esetében az érdekelt tulajdonosok legelőilletőség szerint számított legalább 2

/

3 részének kérelmére a miniszter elrendelhette a társulattá alakulást. Az osztatlan közös legelőkön levő fák értékesítésének ügyét a 31.111/1917. F.M. sz. rendelet szabá16. A szarvasmarba-tenyészkerületeket először a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter határozta meg 1880-ban. A lovak tenyészkerületeinek meghatározását az 1894. XII. törvénycikk a földművelésügyi miniszter számára tartotta fenn. 17. Serfőző Géza: Állattenyésztésünk fejlesztése. Köztelek. 1910. 2810. p. 18. Konkoly Thege Sándor: Állattenyésztésünk fejlődésének fő feltétele. Bp. 1920. 98. p. 18 Magyar Mezőgazdagsági Múzeum Közleményei 273