Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

P. Hartyányi Borbála—Nováki Gyula—Patay Árpád: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig

kőzik. A lelőhelyek felsorolásában a Wosinsky által közölt előkerülési sorrendet és a lelőhelyek számozását követjük.

118 16. sz. lelőhely. 227 cm átmérőjű tűzhely „fenekénele egyik sarkán kemény földbe beásva ételmaradék, mely sárga színű porladozó massából állott s különféle őrletlen magvakat tartalmazott". Az itt talált vegyes leletanyag közül csupán az edénytöredékeket említjük, melyeket leírásból ismerünk „befelé kanyarodó s külső oldalán hármas szalagban lelapított peremű". Ha jól értelmezzük a leírást, akkor ez a kora vaskorban gyakori élesen, többszörösen megtört profilú peremek közé tartozik, így ezt a magleletet, melyet közelebbről nem határozott meg, feltételesen kora vaskorinak véljük. Az ételmaradéknak meghatározott „porladozó massa" pedig esetleg azonos a Deininger által is említett anyaggal, amely azonban nem bizonyult ételmaradéknak.

119 46. sz. lelőhely. Kerek gödör, átmérője 2,39, mélysége 2,50 m, szélét nádfal szegélyezte, melyet sárral tapasztottak ki, és ezt keményre égették. A gödörben vastag falú, nagyméretű, tökéletlenül kiégetett fazekak voltak összetörve. Az egyik nagy edény fenekén szénpor alatt kb. másfél liternyi búza volt elszenesedve. Az említett egyéb leletekből korszakra nem következtethetünk. 52. sz. lelőhely. Mély, kerek üreg közepén a felszíntől számítva 133 cm mélyen 65 cm átmérőjű tűzpad, ennek darabjaiban sok szalmatörek között gabonaszemek is voltak. A magvakat nem határozta meg, a kísérő leletekből korszakra nem következtethetünk. 89. sz. lelőhely. Kerek gödör, átmérője 253—287, mélysége 258 cm. A gödör déli oldalán 150 cm mélyen fülke volt, benne edénytöredékek és elszenesedett kölesmagvak. A gödör egyéb leletei közül megemlítjük a következőket: 1,5 cm átmérőjű bronzkorong, kis bronzspirális, kis edény és fedő (utóbbinak képét is közli). A bronzok és a képen közölt edény alapján a bronzkor első feléből, vagy a közepéből származtathatjuk a gödröt és így a kölesmagvakat. 96. sz. lelőhely. Az őskori temetőnek azon a szélén, mely már a lakásokkal határos, két zsugorított csontváz volt. Az egyik csontváz mellett hosszú silexpenge és talpcsöves tál volt, így ennek kora kétségtelenül kőrézkori. Az arc előtt kb. egy lépésnyire egy csésze volt, „tágas és széles füle a csésze pereme fölé emelkedik", ép, nyílással felfelé állott és „tele volt szenesedett vastagszemű búzával". A csésze magassága 5, peremének átmérője 9,5 cm. Wosinsky leírása alapján felmerül a kétség, hogy a búzával tele csésze a sírhoz tartozott-e? A csontváztól elég messze, egy lépésnyire volt, ugyanitt már az őskori lakások kezdődtek, tehát nem lehetetlen, hogy már az utóbbiakhoz tartozott, de a csésze leírása szerinti magas fül sem illik a kőrézkorba, inkább valószínű, hogy a kora vaskorban gyakori fülkiképzéssel van dolgunk, amilyen éppen a lengyeli telepről is ismeretes. Ezt a magleletet tehát feltételesen kora vaskorinak tekintjük. 105. sz. lelőhely. Kerek üreg, benne hat csonka agyaggúla volt. Az egyiknek a törési felületén szalmatörek és néhány „pörköltmag-szem " is volt az agyagban. A sok leírt kísérő lelet közül két magas ívezetű edényfültöredéket keli kiemelni, melyek talán kora vaskoriak. 109. sz. lelőhely. Kerek üreg, átmérője 138, mélysége 113 cm volt. Benne több nagyobb durva kivitelű edény töredéke, melyek között magvak is voltak, de telje118. A 16. számú lelőhelyre lásd: Wosinsky Mór: Leletek a lengyeli őskori telepről. I. Arch. Közi. (1886) 14. évf. 29. p., a többire U. a.: Leletek az őskori lengyeli telepről. II. Arch. Közi. (1890) 16. évf. 45—211. p. és U. a.: a 106. jegyzetben i. m. 1—2. köt. 119. Deininger Imre: a 2. jegyzetben i. m. 48. p.