Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Takács Imre: A mezőgazdaság irányításának jogforrásai, intézményei és szervei Magyarországon (1889—1919)

A MEZŐGAZDASÁG IRÁNYÍTÁSÁNAK JOGFORRÁSAI, INTÉZMÉNYEI ÉS SZERVEI MAGYARORSZÁGON (1889—1919) TAKÁCS IMRE A magyar mezőgazdaság az Ausztriával kötött 1867. évi közjogi kiegyezés után sem kapott a kormányban önálló képviseletet. Az agrárpolitika intézése ugyanúgy, mint 1848-ban, ahhoz a miniszteri tárcához került, ahová az ipar- és a kereskedelempolitikai ügyek is tartoztak. A gazdasági élet fő ágainak közös főhatósági gondozása azonban viszonyaink között nem szolgálta valamennyinek arányos fejlődését; hosszú ideig a mezőgazdasági közfeladatoknak szabatos kijelölése sem történt meg. A dualista korszak első 12 évének törvényei között alig találjuk jelentősebb mezőgazdasági kérdés szabályozását. Csak 1879-től kezdve került sor számottevő földművelésügyi törvényalkotásokra, de a 90-es évekig azok sem voltak átfogó jellegűek, mert a mezőgazdaságnak csupán néhány szektorát szabályozták. A közéletben nem ismerték fel, hogy mi felel meg kapitalizálódó mezőgazdaságunk szükségleteinek. Ezt a korszak egyik kiemelkedő gazdaságpolitikusa, Matlekovits Sándor, aki évekig a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Miniszterim államtitkára volt, úgy fejezte ki, hogy „a mezőgazdaságból élő és vagyonosságát abból szerző országnak nem volt ideje arra, hogy mezőgazdaságára nézve alapvető törvényeket hozzon".

1 Noha már az 1868. évii. és az 1879. évi II. országos gazdakongresszuson is követelték a különálló földművelésügyi minisztérium létesítését,

2 még egy évtizedig várni kellett annak megvalósításáig. Az 1889: XVIII. törvénycikkel életrehívott Földmivelésügi/i AI misztérium azokból az ügykörökből alakult meg, amelyek az ugyanakkor megszüntetett hármas minisztériumban is mezőgazdasági jellegűek voltak, ide kerültek továbbá a szintén megszüntetett közmunka- és közlekedésügyi tárca hatásköréből a vízügyek és a Pénzügyminisztériumtól az eladásra nem szánt állami birtokok ügyei. Az új Földmívelésügyi Minisztérium 1889. június 1-én kezdte meg működését, első önálló költségvetése pedig az 1890. évre vonatkozott. Csak ettől az időtől kezdve került sor Magyarországon céltudatosabb agrárpolitikai intézkedésekre. A múlt század utolsó évtizedéig, a szabadelvű korszellemnek megfelelően, többnyire mégcsak közvetett úton : a termelők önkéntes akaratelhatározásának felkeltésével, illetve ébrentartásával igyekezett a kormányzat a mezőgazdasági termelést fellendíteni. Elhárították a jövedelmező mezei gazdálkodás fő természeti akadályait (:folyókat szabályoztattak (1884: XIV., 1885: XXIII. te), talajjavításokat végeztettek (1889: XXX. te), vízmosásos és kopárosodó terüle1. Magyar agrárpolitika. Köztelek. 1893. 17. p. 2. A magyar gazdák Székesfehérvárott 1879. júnins 3—8. napjain tartott második országos értekezletének jegyzőkönyve. Bp. 1879. 10. p.