Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Für Lajos: Az ászári szőlészet a századfordulón
sedés azonban tágabban és valójában a mezőgazdasági forradalom első nagy hulláma által kiváltott minőségi változások jeleit mutatta. E forradalom sodrásának ereje hatott Ászáron is, s átjárta a szőlőgazdálkodás valamennyi lényeges munkafázisát. A forgatásos telepítés, a fajtatiszta és a talajnak leginkább megfelelő szőlőkultúrák kiválasztása, a talaj rendszeres művelése, a tapasztalatokon és a tudomány korszerű vívmányain nyugvó vegyszeres növényvédelem, szakítva a hagyományos eljárásokkal, ugyanúgy egy-egy fontos láncszemét alkotta — korabeli kifejezést használva — az „okszerű" gazdálkodásnak, mint ahogy erre mutat a korábbinál lényegesen magasabb hozamokra törő és hozamokat adó tőke- (comb-) művelés, az újszerű — elsősorban a szálvesszős — metszési eljárások alkalmahárom évenkénti bőséges szerves trágyázás, de emellett ugyancsak jelentős méretű műtrágyázás is. A nagyfokú tőkebefektetés, a szorgalmas munkáskezek és a gyakorlati tapasztalatok felhasználásának együttes ereje párosulva a tudomány és technika új vívmányaival tette csak lehetővé, hogy az Ászáron telepített nagyüzemi homoki szőlőgazdaságban a borhozam kh-anként nagyátlagban is 20 hl fölé emelkedjen, s a korabeli országos hozamnak közel a dupláját tegye ki. Külön is ki kell emelnünk a csemegeszőlőfajták igen magas termésátlagát, hiszen a 40 q körül mozgó átlagtermések vetekednek a fél évszázaddal későbbi — mai — átlaghozamokkal. Végül azt is fel kell említenünk még, hogy a borok minőségét ugyanakkor a korszerűen berendezett pincészet és a szakszerű borkezelés (tárolás, keverés, érlelés) szavatolta. Összefoglalóan ismételten leszögezhető, hogy a gazdaság felállításának ténye, s a gazdaságban alkalmazott termelési eljárások is vitathatatlanul tükrözik a korabeli agrártermelésben zajló jelentős változásokat. Az ászári szőlőtelep szerepköre azonban kissé leszűkítve jelenne meg előttünk, ha tekintetünk nem nézne távolabbi horizontokra is, ha nem mutatnánk rá végül azokra a szerény eredményekre, amelyeket a gazdaság az agrárkultúra előbbre mozdítása érdekében akarva-akaratlanul puszta létezésével, üzleti szándékból vagy csupán spontán módon, de vitathatatlanul kifejtett. Ez a hatás több szálon is követhető. Első helyen ismételten ki kell emelnünk azt a tudományos és agitatív munkásságot, amely a szőlészet vezetője, Szilárd Gyula nevéhez fűződik. Mind a környékbeli termelők körében, mind pedig az országos fórumokon elhangzott előadásai, cikkei a Borászati Lapokban minden bizonnyal nem múltak el nyomtalanul. A gazdaság kisugárzó hatása azonban a vonzásába eső vidékre ennél kézzelfoghatóbb pontokon is lemérhető. A szőlészetben felállított 4 holdas ún. „iskolából" és a gazdaságból évente több százezer gyökeres és simavessző vitte szét és terjesztette el a közvetlen környéken csakúgy, mint a távolabbi vidékeken a nemesített fajtatiszta szőlőkultúrát. De azt sem szabad elfelednünk, hogy a mintaszerűen vezetett és üzemelő gazdaságot „a környék szőlőbirtokosai igen sűrűn" meglátogatták, s a közvetlenül szerzett tapasztalatokat bizonyára nagy haszonnal kamatoztatták a saját szőlőbirtokaikon. 102 Tudjuk végül azt is, hogy a csákvári földműves iskola növendékei évről évre több hetet töltöttek az ászári szőlészetben, 102. Az évente eladásra került több százezer simavesszö mellett az „iskolában" dugványozással jelentős mennyiségű gyökeres vesszőt állítottak elő. Évente 100—200 000 között mozgott a megeredt vesszők száma. Nagy részét ennek is eladták. Az ilyen vesszők kelendőségét „az évenként visszatérő vagy maguk helyett másokat ide utasító vevők és a hirdetés nélkül történő eladás eléggé bizonyítja" — írta Szilárd Gyula: a 21. jegyzetben i.m. 652. p.
