Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Für Lajos: Az ászári szőlészet a századfordulón
akadályok torlaszolják el — panaszolta —, hogy vagy nem lehet kapni, vagy pedig a minősége nem üti meg a kívánt mértéket.' 1 A növényi betegségek közül a peronoszpóra val és a lisztharmattal kellett megküzdeni. Mint mindenütt az immúnis talajokon telepített szőlőknek, Ászárán is legfőbb veszedelme az amerikai eredetű peronospora viticola lett. Hazánk számos vidékén először 1882-ben lépett fel, majd átmeneti eltűnése után 1888-tól a filoxerával együtt már szinte elemi csapásként sújtotta szőlőinket. 72 Ászáron x \%—1 %-os bordóilét használtak ellenük — a tudósítás szerint igen eredményesen. 73 Jóllehet nem ismerjük a felhasznált anyagok vegyi összetételét, mégis külön meg kell említenünk: 1900-tól az ászári és a szomszédos kisbéri állami szőlészetet érte az a „megtiszteltetés", hogy itt hajtották végre azokat a permetezési kísérleteket, „melyeket az országos növényélet és kórtani állomás a szőlőperonoszpora és lisztharmat betegsége ellen foganatba vett." A kísérlet-sorozatot feljegyző megyei krónikás azonban az eredményekről már nem tudósít bennünket, de nem sikerült nyomukra találnunk a levéltári akták között sem. 74 Csupán csak feltételezni tudjuk: a lisztharmat elleni küzdelemben talán éppen e kísérlet-sorozat kedvező tapasztalatai késztethették arra a gazdaságot, hogy az első évtized végén „sublimált kénporral " kísérelje meg leküzdeni a veszedelmes növényi természetű betegséget. Egyébként 17 db kézi permetezőgép és 1 db „fogatos permetező" állt általában a gazda.ság rendelkezésére. 75 Az egész telep területét teleszórták máglyarakásokkal. Ha a szükség azután úgy kívánta, az egymástól 10—40 méterre felállított máglyarakásokat sorra meggyújtották, s az „őrtüzekből" tömötten szétterülő füst bunda takarója vette oltalmába a zsenge hajtásokat a május végi fagyok idején. Nyári zivatarok, pusztító jégverések ellen viharágyúkkal kísérleteztek. Szilárd Gyula indítványára 1901-ben a Farkas—Faragó-féle budapesti gyártól 6 db viharágyút vásároltak, s azokat a telep körül állították fel. A szőlő a hagyományos szántóföldi növényeknél lényegesen több és rendszeresebb trágyázást kívánt. Ászáron kezdettől fogva elég nagy gondot okozott és jelentős összegeket emésztett fel a szükséglet biztosítása. Már a termőre fordulás előtt több ízben megtrágyázták a talajt, különösen nagytömegű trágyát igényelt a bérlő által korábban erősen kizsarolt szántóföldi rész. 1895 elején a száki kasznár — mint a szőlészet akkori vezetője — a környéken felvásárolt mennyiségen kívül még 100 q „koncentrált marhatrágya" megvásárlására kért sürgős engedélyt. A koncentrált tápanyagot Ászártól igen messze eső, a temesvári Singer—Zweig-cégtől tudták beszerezni. 76 A következő évben már a Szilárd Gyula által kidolgozott trágyázási tervezetet hajtották végre. 77 Ez a tervezet a talaj összetételétől függően négy különböző nagyságú (19, 20, 15, 0 kh-os) eg} r ségre bontotta a telepet. Az egységekre kidolgozott trágyaforgó szerint a talaj három évenként kapott szervestrágyát, a közbeeső két évben pedig műtrágyát hintettek a földre. A trágyaforgók egymástól csupán annyiban különböztek, hogy az előirányzott évi szerves és szer71. Szilárd Gyula: a 43. jegyzetben i. m. 54—55. p. 72. Magyarország földmívelése. A 15. jegyzetben i. m. 656—658. p. 73. Szilárd Gyula: a 21. jegyzetben i. m. 651. p. 74. Komárom vármegye és Komárom sz. kir. város. (Magyarország vármegyéi és városai) Szerk.: Borovszky Samu Bp. 1907. 193. p. 75. OL. P. 189.11. T.Sz.K. 1900—1909. Ászári szőlőgazdaság. 76. L. a 9. jegyzetben id. forrás. 1895. 55. p. 77. Magyarország szőlőtermelése. A 14. jegyzetben i. m. 110. p.
