Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Für Lajos: Az ászári szőlészet a századfordulón

vétlen trágya mennyisége volt más és más: istállótrágyából 240—320, műtrágyákból 0,6—2 q került egy-egy holdra. A 18%-os szuperfoszfátból általában 1,5—2 q, a 40%-os kénsavas káliból 1—1 q, chilei salétromból 0,4—0,6, és végül a kénsavas ammóniákból 0,4—0,4 q került egy-egy holdra. A forgó előírása szerint évente 20 holdra jutott istállótrágya, a szükséglet tehát mintegy 56 vagon volt. Ennek kisebbik töredékét —• átlagban kb. 800 q-t — a helybeli uradalmi kasznárság állatállománya szolgáltatta, a többit pedig a környező vidék gazdáitól vásárolták össze, s szállították a gazdaság fogatai Ászárra. A gazdasághoz összehordott trágyát ezután külön telepen „kezelték, venyigevagdalékkal, nyesedékkel, törköllyel stb. rétegezve komposztszerű érett trágyává alakították át".

78 Szilárd Gyula, alapos számvetést készítve, kimutatta azt is, hogy e hatalmas trágyatömeg beszerzése évente mintegy 5—6000 koronába kerül a gazdaságnak. Ezért a „trágyagond" könnyítése érdekében kétféle megoldást is javasolt az uradalom vezetőségének: szerinte egyfelől sokat segítene „az emberi ürülék felhasználása tőzeggel való kezelés mellett. " Nagy buzgalommal egyben azt is jelentette már, hogy „e célra készítettem — írta —• két kerekekre szerelt bódét, fölszerelve petróleumhordóval, s ezeket a munkások után lehet vontatni, bármerre dolgozzanak is azok. " A meglódult fantázia által tovább szélesített program szerint évente ily módon a gazdaság mintegy 100 q-t nyerhetne, ami tőzegporral „és kellő szuperfoszfáttal keverve" 4 hold trágyaszükségletét fedezné.

79 A hovatovább már parttalanul csapongó „elmejáték" egymagában véve is jól mutatja azt a nagy változást, amely a gazdálkodás, de főként a talajerő-visszapótlás szemléletében néhány évtized leforgása alatt bekövetkezett! A tömeges trágyanyerés másik módja az lenne — vetette fel Szilárd — ha a gazdaság berendezkedne 50 db szarvasmarha tartására is. Számvetést készítve pontos adatai azt bizonygatták,

80 hogy a házi kezelésű „trágyatermelés" éppen egyharmaddal tenné olcsóbbá a szükséglet biztosítását, nem is szólva arról, hogy mennyivel jobb lenne annak a minősége is. A kétféle úton nyert mennyiség azután szecskázott venyigével, nyesedékkel és törköllyel keverve teljesen elegendő lenne a szőlő 1

/

s részének évenként való megtrágyázására. „Emellett legfelebb 100—200 q mesterséges trágyára lenne szükség a tápanyag quantumnak kiegyenlítése céljából."

81 A következő évben (1901) Móron járt, s mindig fürkésző tekintete egyik 78. Szilárd Gyula: a 21. jegyzetben i.m. 635. p. 79. Szilárd Gyula tovább szélesítve „programját", tervbe vette még, hogy hasonló „bódékat" he-Iyez majd cl ..az ászári és kisbéri iskolákban", továbbá minden uradalmi alkalmazot.1 lakásán. L. a 28. jegyzetben id. forrás. 1901. sz.n. 80. Számvetése szerint: ,,50 db fiatal marha 250 q-ás élősúlyban á 50 koronával kerülne 12 500 kor. 300 q alomszalma á 2 koronával 600 ,, 500 „ széna 4 6 „ 3 000 „ 200 „ abratakarmány á 12 „ 2 400 „ 4 gondozó fizetése 6 hónapra á 40 koronával 960 8000 korona épülettőke törlesztése 2%-kal tenne 160 ,, 4000 „ „ középértéke 8%-kal 200 „ 19500 ,, forgótőke befektetés után kamat félévre 6%-kal 585 ,, Összesen 20 405 ,, Ezzel szemben napi átlagos 0,5 kg súlygyarapodást feltételezve, 6 hónap alatt könnyűszerrel el lehetne érni 300 q-ás élősúlyt, ami á 60 koronával 18 000 korona értéket képviselne. A trágya értékére tehát így maradna 2405 korona, ami a „mostani" kiadásnál közel -/

3-dal lenne kevesebb. L. a 28. jegyzetben id. forrás. 1900. sz. n. 81. L. a 28. jegyzetben id. forrás. 1901. sz.n. A 60 kh-as szőlőről „legkevesebb 1000 q venyigetrágyára lehetne számítani, mely mennyiség — írta — a nyálú nyesedékkel, törköllyel és söprűvel