Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Für Lajos: Az ászári szőlészet a századfordulón

ősszel megmetszették — így volt ez a metszéssel is.

65 A tőkeművelés terén kezdettől fogva az ún. combművelést alkalmazták. „A combképzésnél — írta Szilárd Gyula 1896-ban — az erőteljes vegetáció miatt a hajtások mindjárt az első esztendőben csapra lesznek metszve".

66 A gazdaságban egyébként háromféle metszést alkalmaztak: 1. rövid csapos metszés esetében 2—3 szemes csapra metszették az Ezerjót, Mézesfehért, Olaszrizlinget, Kövidinkát, Szlankamenkát és az Oportót ; 2. hosszú csapos metszésnél 4—6 szemes csapra metszették a Nagyburgundit, Furmintot, a Chasselas-t és a Muskotály egy részét ; 3. szálvesszős metszést alkalmaztak a Merlot, Sylvani, Sauvignon, a Chasselas-k és a Muskotálynál.

67 Az újfajta metszési mód hasznosnak bizonyult ugyan, több mint egy évtized múlva azonban Szilárd Gyula háta mögött bőséges tapasztalatokkal e tekintetben is nagyobb óvatosságra intette olvasóit. „Szőlőink termesztésének biztosítására — szögezte le 1909-ben — szükséges ugyan, hogy a régi rövid metszési módokkal szakítsunk és a viszonyoknak helyes mérlegelése mellett hosszabb, csapos vagy szálvesszős metszési módokat alkalmazzunk, mind amellett bizonyos megfontolással, józan konzervativizmussal kell eljárnunk, mert erre intenek éghajlati és egyéb viszonyaink, erre int apáink példája."

68 Szőlőmetsző ollóból egyébként 30, szőlőtisztítóból 10 db-ot tartott nyilván a számadó. A kötözéssel kapcsolatban csupán annyit kell megemlítenünk, hogy az alsó és középső kötésekhez raffiaháncsot, a legfelsőhöz azonban zsúpot használtak. Az évente három, esetleg négy ízben sorra kerülő kapálás „nagyrészben kézzel, kisebb részben fogatos erővel" történt. Az első kapálást kizárólag kézzel végezték, a nem szálvesszős táblákon többnyire keresztbe-hosszába húzatott lókapákat főként a harmadik és negyedik kapálásnál alkalmazták inkább. A 910-es eszközleltár külön említi az ún. „columbiai cultivatorokat" (2 db), az „ekekapát", mellette egy ún. „kézi kerekes kapát", külön a „szőlőművelő ekét", a hozzávaló töltögető és gyomláló testtel.

69 A sorok között dolgozó ekekapák konstrukciója valójában „igen egyszerű", éppen olyan, mint az „5 vasú erős lókapáké" volt. A lókapálás természetszerűleg olcsóbb volt a kézi erővel végzettnél : az utóbbinál 1 kh bekapálásához szükséges 7 napszám 7 koronába, a fogatos kapálásnál pedig 1 kh megművelése 5,4 koronába került mindössze.

70 Egy-egy év borhozama azonban a művelésen túlmenően nagymértékben függött attól is, hog}

T a szőlőt mennyire sikerült megóvni a kártevőkkel és a természeti csapásokkal szemben. Az állati kártevők közül a szőlőmoly és az ún. firkáló bogár pusztításai okoztak sok gondot a szőlészet vezetőinek. Eleinte mindkét veszélyt úgy próbálták meg elhárítani, hogy egy-egy kampányszerű rohamban összeszedegették a kártevőket — nem nagy sikerrel. A rovarok irtására később már mérgeket használtak, közülük Szilárd Gyula „évek óta igen jó eredménnyel" alkalmazta „a schweinfurti zöldet és clorbáriumot", noha hatásuk teljességében távolról sem bízott. Szerinte a moly ellen sokkal hatásosabb lenne a 4—8%-os nikotin tartalmú, ún. Thanaton, amelyet Franciaországban már régebb óta igen nagy sikerrel alkalmaztak. Felhasználásának útját azonban nálunk egyenlőre olyan 65. Szilárd Gyula: a 21. jegyzetben i. m. 605. p. 66. Magyarország szőlőtermelése. A 14. jegyzetben i.m. 110. p. 67. Szilárd Gyula: a 21. jegyzetben i. m. 605. p. 68. Szilárd Gyula: az 59. jegyzetben i. m. 328. p. 69. OL. P. 189. IL Ï.Sz.K. 1910. Ászári szőlőgazdaság. 70. 1 kh fogatos erővel történő megkapálása 0,45 igásnapot igényelt, került 2,5 koronába, levezető napszáma 0,5 napra 0.4 korona, utánjavítás 2,5 nap, került 2,5 koronába, összesen tehát 5,4 korona.