Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Für Lajos: Az ászári szőlészet a századfordulón
termését. 14 A dézsmabort valamikor száz akószámra elnyelő csákvári pincészetet azonban e lényegében véve „üresjáratú" évtizedek alatt is fenntartották, megadva annak mindazt, ami egy „grófi" pincészetnek kijárt: élén pincemester állt egy állandó segéderővel, üresen és telten több ezer literre menő hatalmas űrtartalmú hordók sorakoztak egymás mellett, de jelentős mennyiségben tároltak ott másféle (konyak, pálinka, pezsgő) italokat is. Szőlőgazdaságról azonban — gazdasági értelemben — igazán csak a kilencvenes évektől beszélhetünk: ekkor kezdte meg ugyanis működését a több mint 50 holdas ászári szőlészet. Amikor a filoxera pusztítása után az ország beültetett szőlőterülete mintegy 50 %-kal, közel 350 ezer kh-dal csökkent, 15 aligha lehet véletlennek tekinteni, hogy az uradalom ura éppen akkor, 1892-ben határozta el az ászári telep létesítését. 16 Egyfelől a homokos talajra telepített szőlő, ellentétben a történelmi borvidékeken települtekkel, jobban ellenállónak, immúnisnak bizonyult a pusztító járvánnyal szemben. Másfelől minden bizonnyal azt is mérlegelték, hogy a roppant nagyarányú pusztulás után igen kedvező konjunkturális korszak köszöntött a szőlőtermelésre. A közönséges bor ára az 1880-as évek végéig — az országos főátlagot véve — hl-enként 11—13 forint, a finom pecsenyebor 25—35 forint között mozgott. Ezzel szemben az 1890-es évek elején egy-két év leforgása alatt az előbbié 26—30, az utóbbié 45—60 forintra, azaz a réginek épp adupiájára emelkedett. 17 De azt sem lehet egészen mellékes körülménynek tekinteni, hogy a kormány a filoxera által ütött sebeket gyógyítandó, 1891-ben olyan törvénytervezetet dolgozott ki — s emelt később a parlament törvényerőre —, amely buzdításként több kedvezmény mellett 10 évi adómentességet is ígért és adott az új szőlőt telepítőknek. Nyoma maradt annak, hogy Esterházy Miklós Móric már a törvénytervezet kidolgozása idején igen nagy figyelemmel kísérte annak tervbe vett intézkedéseit. 18 Ászár Komárom-megye déli részén, Kisbér tőszomszédságában fekszik. Határa része annak a Vértes délkeleti oldaláról (Csákvár) elinduló, déli és délnyugati lábainál (Csákberény—Mór—Pusztavám vonalán) tovább futó szőlős-ligetes földszalagnak', amely északon a Dunára néző lankás neszmélyi borvidékig mintegy félkörívben húzódik fel. 19 Márkáját a vidék borainak két fő termelő helye: Mór és Neszmély fémjelzi. A félkaréjnak mintegy a közepe táján helyezkedik el Ászár. A lankásabb határrész talaja erősen homokos, a homoktakaró vastagsága 80—100, de helyenként 200 cm körül jár, a terület kisebb része lazább természetű agyag. A futóhomok altalaja agyagos. 20 Az immunis homok összetétele (magas kvarctartalma) és vastagsága egyaránt igen alkalmas a könnyedebb, de jó zamatú bort adó szőlők termesztésére. A telepnek kijelölt terület tengerszint feletti fekvése helyenként 120 m-nél is magasabb, szőlőtermelésre ennél fogva igen alkalmas, annak ellenére is, hogy a terület egészében véve keleti lejtésű volt. 21 A gazdaság helyzete közlekedési szempontból is igen előnyösen alakult: nem sokkal a telepítés után megépített 14. Magyarország mezőgazdasági szakoktatási intézményei 1896, Szerk. : Bálás Árpád. Bp. 1897. 199. p. — Magyarország szőlőtermelésének összefoglalása. (Szerk.: Baross Károly.) Bp. 1897. 110. p". 15. Magyarország földmívelése 1896. Bp. 1896. 615—616. p. Hensch Árpád: Magyarország mezőgazdasága 1895-ben. Mezőgazdasági Szemle. 1896. 507 p. 16. L. a. 9. jegyzetben id. forrás. 1892. 59. p. 17. Magyarország földmívelése. . . a 15. jegyzetben i. m. 625. p. 18. L. a 9. jegyzetben id. forrás. 1892. 66. p. 19. Szombathy Viktor: A Vértes és a Gerecse. Bp. 1962. 31—32. p. 20. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára. Térképtár. VII. Ászár. Talajismereti Térkép. 21. Szilárd Gyula: Gróf Esterházy Miklós Móricz ászári szőlészete. Borászati Lapok 1902. 617. p.
