Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Selmeczi Kovács Attila: A csűr szerepe Észak-Heves megye paraszti gazdálkodásában
terményt. Hasonló szérűfalat készítettek a régi borsodi csűrökbe is, amely magassága átlagosan 150 cm volt. Ajtót tettek rá, vagy az egyik végét alacsonyabbra készítették, hogy át lehessen rajta lépni. 19 A szérű fölött gyakran padlásteret képeztek ki. A csűr felső hosszanti gerendájára keresztben vékonyabb gerendákat fektettek egymástól 80—100 cm távolságra. Erre vesszőfonást, kast tettek. A nedves takarmányt itt szárították ki. A szérű fölötti padlásteret torok, csürtorok, szürűtorok névvel jelölik. 20 A csűr az elmúlt évszázadok folyamán kettős szerepet töltött be a gazdákodásban : egyrészt a szálas termény tárolására szolgált, másrészt a szemnyerésnek biztosított helyet. 21 A csűr eredeti kettős funkcióját a századfordulóig, esetleg az azt követő évtizedig, a gépi cséplésre való áttérésig töltötte be maradéktalanul. A gyors gépi cséplés lehetővé tette, hogy a behordás után a gobanát azonnal kicsépeljék, ezért annak hosszú hónapokig tartó tárolására nem volt szükség. A gép alkalmazása tehát megfosztotta a csűrt eredeti feladatától. A hagyomány ereje az épületet megőrizte, 22 sőt a cséplőgépet is egy ideig a csűr alá kényszerítette. 23 A csűr azonban már nem volt nélkülözhetetlen tartozéka a kisparaszti gazdaságnak, eredeti célra való használata egészen rövid időre csökkent le, vagy meg is szűnt. Éppen ezért a csűrnek a paraszti gazdálkodásban betöltött eredeti kettős szerepének vizsgálatához a századforduló idejét kellett rekonstruálni, elsősorban visszaemlékezések és még megtalálható tárgyi emlékek alapján, és az értékes Összehasonlító adatok segítségével. I. A csűr mint tárolóhely A csűrök feladata évente ismétlődött a tavaszi munkák megkezdésével. Az aratás idejére rendszerint kiürültek. A szénakaszálás és az aratás előtt a csűrök tárolóhelyiségeit kitakarították. Az ágak földjére gallyakat raktak le és szalmával vastagon beterítették, hogy a behordott szálas termény ne nedvesedjen át. A csűr elsősorban a szálas kenyérgabona tárolására szolgált, de a takarmány számára is védelmet nyújtott. 24 A századfordulón a keleti fekvésű völgyek csűrjeinek egyik ágában szálas gabonát, másikban takarmányt tartottak. 25 A parádi völgyben 20. Pápai Károly erről a területről szérűtorok elnevezést említ (Pápai Károly: az 5. jegyzetben i. m. 31. p.) Ugyanilyen terminológiát használnak Borsodban, ahol hasonlóan szárítják a takarmányt (saját gyűjtés). Abaúj megyében a Hegyközben szürűtorok elnevezést ismernek, csak újabban és szükségből használják szénatárolásra (Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben, Bp. 1964. 104., 162. p.) A Zempléni hegyvidéken is a csűr koszorúfáira rakott gerendákból padlást alkotnak, hogy a különféle takarmányokat külön tárolhassák (Ikvai Nándor: Szénamunka és takarmánykészítés a Zempléni hegyvidéken. Ethn. Bp. (1962) 73. évf. 27. p.) A Vág mentén padlás, Morvában készlettár a neve a szérű fölötti emeletnek. Itt a gerendákra mindig gallyakat vagy fonott keretet helyeznek, amin nyílást hagynak a széna feladogatásához (Chotek, Kar el: Pletené stawby na Slovensku. Slovensky Národopis. (1954) 2. évf. 267. p.). 21. A csűr kettős funkciójáról: Barabás, Jenő: Die Scheunentypen in Göcsej. Acta Ethnographica. Bp. (1956) 5. évf. 96. p., Barabás Jenő: Megosztott település a Visztula mellett. Ethn. Bp. (1964) 75. évf. 224. p. 22. Szolnoky Lajos: Az udvar és építményei Vajdácskán. Ethn. Bp. (1956) 67. évf. 615—616. p. 23. Hof er Tamás: a 17. jegyzetben i. m. 396. p. 24. Erre vonatkozó adataink már a XIV. századtól vannak. Belényesy Márta az okleveles anyag tanúságát összefoglalva írja a XIV. századra vonatkozóan: „a csűr egyre inkább olyan univerzális épületté kezd válni, mely nemcsak az időjárás viszontagsága elől védi a tágas fiókokban elhelyezett szálas gabona és takarmányféléket, hanem széles piaca, fontos színtere lesz egyúttal a gabonaszem kiválasztásának'' (Belényesy Márta: A földművelés Magyarországon a XIV. században. Századok. Bp. (1956) 90. évf. 541. p.). A XVI. századra: Takáts Sándor: A magyar csűr. — Rajzok a török világból. Bp. 1917. 3. kötet, 217—218. p. 25. Ez másfelé is szokásban volt. pl. Hetesben: Bellosics Bálint: A hetési faház. Ethn. Bp. (1897) 8. évf. 97—98. p.
