Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Selmeczi Kovács Attila: A csűr szerepe Észak-Heves megye paraszti gazdálkodásában
viszont — az elbeszélések szerint — csak szénát helyeztek a csűr egyetlen tárolóhelyiségébe, a másik istálló volt. A terménnyel megrakott szekérrel a csűr alá álltak. Az átjáró folyosó, a szérű kapuit kinyitották, a régi csűrök leppentőit jól felhúzták, hogy a vendégrúddal ellátott szekér beférjen. Takarmányhordáskor a szekér megrakásához két emberre volt szükség. A magasan megrakott szekeret rudalókötéllel átlósan kötötték le. A szérűn álló szekérről a takarmányt hasított háromágú fa villa val hányták le, az egyik tárolóhelyiség választófala mögé. 2(i Innen asszonyok és gyerekek teregették szót az ágban, olyan módon, hogy a széna magassága egyformán emelkedjen. A finomabb vagy nedvesebi) takarmányt a csűrfolyosó fölötti szürűtorokra rakták fel, ahol gyorsabban száradt ki. A lóherét és lucernát mindig a torokban helyezték el. A századfordulón a másodszorra vágott szénát, a sarjút, a második kaszálást rakták be a csűrbe. Az istállós csűröknél a szekérről az istálló padlására hányták a takarmányt, amire azt mondták, hogy „az ólon van a széna". Manapság a csűrök mindkét tárolóhelyiségét szénával töltik meg. Ahol kevesebb állat van, ott az egyik oldalon a szénát, a másikon a szalmát tartják. 27 A szálas gabonát meghatározott rend szerint hordták be a csűrbe. Elsőnek a búzát vitték be, ezt követte az árpa ós a rozs. Legkésőbb a zabot takarították be. A szérűn álló szekérről a kévéket úgy rakták be a tárolóhelyiségbe, hogy a szélső sorok feje befelé legyen, „a kalásza befele, a tusa kifele". Soronként rakták egymásra a kévéket. 28 A megürült szekeret a hátsó kapun a rakodókertbe húzatták ki. Itt megfordulva a szérűn áthaladva jutottak vissza az udvarra. Gabonahordáskor a szekeret vendégrúddal és keresztfákkal bővítették, a rakományt a vendégoldalak végéhez átlósan kötött rudalókötéllel szorították le. A különböző gabonaféléket igyekeztek külön tárolni a csűrág más-más részében. 29 Ha nem lehetett így elhelyezni, akkor egymásra tették. Előfordult, hogy a takarmányra is raktak gabonát, ha kevés volt a hely. A tárolóhelyiségbe berakott gabona tetejét beszalniázták, szalmával jól betakarták, hogy a verebek ne férjenek a szemhez. Az egerek így is elég nagy pusztítást végeztek. 30 Emiatt tartotta Nagyváti János 1791-ben előnyösebbnek az asztagrakást : „Ha az élet Asztagban van, több megmarad : minthogy a záros helyen az Eger több, és a legjavát emészti meg a szemeknek." 31 A századfordulón — jó termés esetén — a csűr mindkét ágában gabonafélét tároltak, ilyen módon 100—150 kereszt, helyi megnevezéssel csomó gabonát tudtak elhelyezni benne. Észak-Hevesben a csomó 13 és 15 kévéből volt összerakva, 32 26. L. ehhez: Balassa Iván: A Néprajzi Múzeum favilla gyűjteménye. Ethn. Bp. (1949) 60. évf. 119. p. 27. Barabás Jenő: Megosztott település a Visztula mellett. Ethn. Bp. (1964) 75. évf. 224. p. 28. Hasonló berakodást mutat be Borsodból Gunda Béla: A 9. jegyzetben i. m. 59. p. Somogyból Takáís Gyula: Az utolsó talpaspajta Somogyjádon. Ethn. Bp. (1953) 64. évf. 298. p. 29. Ezt a törekvést fejezi ki az a megoldás, amit Chotek, K. a Vág vidékéről mutat be, ahol a „csűr rakodóhelyiségeiben néha a földön lécek feküsznek, hogy így jelöljék meg az egyes terményféleségek helyét" (Chotek, Karel: a 20. jegyzetben i. m. 266—2Ó7. p.). 30. A Hegyközben néhol hordáskor az első kévét ezzel a mondással dobják le: Ez az egereknek; úgy vélik,hogyakkoratöbbitnemfogják bántani. ( Balassa Iván: a 10. jegyzetben i. m. 105—106. p.) 31. Nagyváti János: A szorgalmatos mezei gazda. Pest. 1791. 1. kötet. 249. p. Ugyanezt panaszolja Deretskei, bár ő a csűrbe rakodást javasolja. Deretskei Fodor Géza: A Mezei Gazdaság. Tudományos Gyűjtemény. Pest. 1827. 9. kötet. 82. p. 32. Balassa Iván: A kévébe kötött szálasgabona összerakása ós számolása. Ethn. Bp. (1956) 67. évf. 401—449. p.
