Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Selmeczi Kovács Attila: A csűr szerepe Észak-Heves megye paraszti gazdálkodásában

A CSŰR SZEREPE ÉSZAK-HEVES MEGYE PARASZTI GAZDÁLKODÁSÁBAN SELMECZI KOVÁCS ATTILA A gépi cséplés általánossá válásáig a hegyvidék gazdálkodásának nélkülözhetetlen tartozéka volt a csűr. A csűrös gazdálkodás emlékeivel Heves megyének csak az északi területén találkozunk a Mátra hegység gerincéig, Párád—-Eger vonaláig. Ezt a területet két jelentősebb patak szeli át észak—déli irányban: az Eger patak völgye a Bán völgye folytatásaként, és a Tárna patak, amely a megye területén Istenmezeje községtől halad délnek. A Tárna völgyébe délnyugatról torkollik a parádi völgy.

1 Észak-Heves helységeinek legnagyobb része e három völgyben helyezkedik el, amelyekből a következőket jártam be : az Eger patak mentén Eelnémet, Felsőtárkány, Szarvaskő, Monosbél, Bélapátfalva, Mikófalva, Bükkszentmárton ; majd Szilvásvárad, Nagyvisnyó, Bekölce, Egerbocs, Bátor; a Tárna völgyében Sirok, Fedémes, Bükkszenterzsébet, Tarnalelesz, Szentdomonkos, Istenmezeje és a parádi völgyben fekvő helységeket: Mátraballa, Mátraderecske, Recsk, Bodony, Párád (1. ábra). A terepmunkát 1964—66 között végeztem a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézete munkáján belül az egri Dobó István Vármúzeum támogatásával. Kutatásom célja az volt, hogy rögzítsem a csűrnek a kisparaszti gazdálkodásban a századforduló táján betöltött szerepét, a gabona betakarításától a szemnyerés befejezéséig. A szálas gabona tárolása és a szemnyerés helyének biztosítása tette nélkülözhetetlenné a csűrt a századfordulóig. A cséplőgépek század eleji gyors elterjedése a csűröket megfosztotta eredeti feladatuktól, mert minimálisra csökkentette a csűr alatti tárolás és szemnyerés idejét. A nagyüzemi gazdálkodásra áttérés pedig végleg felmentette a csűrt hagyományos szerepe alól. A csűrök használatának vizsgálatakor tehát figyelembe kellett venni a funkcióváltozás tényét, ami a csűrök építésére is kihatott. A csűrök századfordulón való használata Észak-Heves gazdálkodásának különbségeire is rávilágított. A keleti fekvésű völgyek csűrjeinek használatától eltérően a nyugati parádi völgy épületei csak a takarmánytárolásban és az állattartásban vettek részt. Gabonát nem tartottak alattuk, a szemnyerés sem a csűrben, hanem az épületen kívüli szabad térségen történt. Az említett völgyek gazdasági adottságai is eltérnek egymástól. Fényes Elek 1851-ben az Eger patak menti helységek lótartását és kenyérgabona termesztését dicséri. A nyugati fekvésű falvakkal kapcsolatban a nagy kiterjedésű erdőkről és a 1. Albert Ferenc: Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék leírása. Eger. 1868. 352. p. — Galgóczi Károly: Magyarország- a Szerbvajdaság s Temesi Bánság mezőgazdasági statistieája. Pesten. 1855. 44. p.