Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Balassa, Iván: A magyarországi faekék főbb típusai a XVIII—XIX. században

ekével egész Bukarest környékéig találkozunk.

91 Sajnos a román ekeanyag nem kellő ismeretében e kérdést nem lehet véglegesen eldönteni. Az azonban kétségtelen, hogy Moldovában szélesebb körben használták, meggondolkoztató azonban az, hogy ezen a területen, ha szórványosan is, de magyar eketerminológiával találkozunk : kormán, talpa.

92 Arra pedig, hogy a váltóeke helyenként milyen elszigetelten fordul elő, a legjobb példa az, hogy Bosznia néhány községében megtalálható, de máshol, a Balkán nyugati felén seholsem lehet nyomára akadni.

93 A váltóeke szórványos, illetve nagyobb területeken Nyugat-Európában különösen Németországban található meg, de nyomait Angliában és Dániában is fel lehet fedezni,

94 de ez alkalommal nem sorolom fel ezeket, hanem csak Bratanic, B. általános térképére utalok.

95 A váltóeke Erdélyben, de máshol is, tovább fejlődött a rögzített kormányú ágyekék irányába, bár bizonyos sajátos vonásait továbbra is megőrizte. Erre már Fridvaldszky is felhívja a figyelmet: „. . . a székelyek is váltó ekével szántanak és csodálatosképpen síkságon, amit az előrenyúló völgyekben találtak. A váltó ekével úgy szántanak, mintha kerülő eke volna, vagyis az eke váza is ugyanaz és minden felszerelése, amelyek a váltó ekén vannak, de nem cserélgetik a kormánydeszkát".

96 Ilyen ekét látott Lükő Gábor a, sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban, mely a váltóekétől abban különbözött, hogy a kormányát egyszersmindenkorra jobb oldalra rögzítették.

97 Olyan formát is ismerünk Erdélyből, ahol már nemcsak a kormányt rögzítették, hanem az ekevas is kezd aszimmetriára hajlani.

98 Az udvarhelyi Szókelyvarságon az eke faváza teljes egészében megmaradt, de a vasból készített kormányt kapoccsal rögzítették, mégpedig az általános szokástól eltérően a bal oldalára.

99 A váltóeke a Kárpát-medencében elsősorban Erdélyben és Szlovákia középső és északi részén fordult elő nagyobb számmal. Szórványos adatok azt a gondolatot ébresztik, hogy a két terület valamikor talán összefügghetett, bár az is kétségtelen, hogy az ilyen eke hegyes vidéken bármikor kifejlődhetett a túróekéből. Lassanként egyre inkább a kerülőekéhez közeledett, és kormánj'ának megrögzítésével sok helyen azzá is vált. 2. A keskenytalpú kétszarvú ekék Jellemzőjük a rendkívül keskeny (12—18 cm) és hosszú talp, melybe közvetlenül egymás mellé csapolják be a két szarvat. Átmeneti típus, mely még magán hordozza a túró- vagy váltóeke jellegzetességeit, de már teljes egészében ágyeke. Éppen 91. Leser, Paul: i. m. 280. lap 126. ábra; a kérdéssel kapcsolatban 1. még Gunda Béla: Magyar hatás az erdélyi román népi műveltségre. Magvarok és románok 2(1944), 462—463 és NE. 35(1943), 3—6. 92. Gunda Béla: i. m.; legújabban: Demcsenko, N.: i. m. 61—62. lap és 21. ábra 2. és 22. ábra. Csernovici-terület. 93. Bratanié, Branimir: i. m. 1939. 48. lap és 31. ábra. A III. térképen 259, 260, 261, 265, 274. kutatási pontok Közép-Boszniában. 94. L. részletesen Leser, Paid: i. m. 74—77. ; K lein, Ernst: Die historischen Pflüge der Hohenheimer Sammlung landwirtschaftlicher Geräte und Maschinen. Stuttgart 1967. 173 kk.; Kasparek, Max Udo: i. m. 265—274. 95. Bratanié, Branimir: Nesto s taros ti pluga kod slavena. Zbornik Rad ova. 1954. II. térképen, 14—15. számú ekék. 96. Kovács Lctszló: i. m. 24. 97. Lükő Gcibor: i. m. 137. 98. ifj. Kós Károly: i. m. 8 és 7. ábra. 99. Néprajzi Múzeum Fényképtára 88631—88632, 88731.