Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

N. Kiss István: Nagybirtokok árutermelése és külkereskedelme a XVII. századi Magyarországon

ran vendégeskednek lengyel borkereskedők. Exportra természetesen a legjobb fajták kerülnek ; míg a helyi piacon egy hordó bor ára átlagosan 20—22 forint körül mozgott, addig 1636-ban 40—-44 forintot, 1637-ben pedig 34—40 forintot fizettek egy hordó export borért. Az „aszú" borért viszont az exportár hatszorosát is szívesen megadták.

40 Évi átlagban 133 hordó bort adtak el a lengyeleknek — persze volt év, amikor több mint 300 hordót! — azaz a borkészlet kb. 25,1 %-át. Pénzértékben azonban ez a készletnek több mint 50%-át jelentette! A borexport átlagosan 6000, kiemelkedő években azonban 10 000 forint körüli bevételt biztosított az uradalomnak. Az olcsóbb borokat, ide tartozott az adóban beszedett és a vásárolt bor nagyobb része, a földesúri kocsmákban értékesítették. A Taberna Tarczaliensis és a két kisebb Szabolcs megyei földesúri kocsma (Királytelek és Csobaj) évi borforgalma jóval meghaladta a 200 hordós szintet. A kocsma-jövedelem 80 %-át a tarcali kocsma biztosította. Meglepő, hogy Tarcalon, a szőlő-monokultúra városában, ahol a népesség 90%-ának saját szőleje van, évente 180—200 hordó földesúri bort mérnek ki. Egyrészt, a jelek szerint nagy volt az átmenő forgalomból adódó fogyasztás — Tokajnál, Tarczal mellett állt a Felső-Tisza egyetlen hídja —, másrészt sok termelő minőségi borát exportra tartogatta, s így esetleg maga is fogyasztója lett az olcsóbb kocsmai bornak (?). A rendelkezésünkre álló 1634—37. évi adatok alapján az uradalmi borkészletet, az ismert évek átlagában, a következőképpen használták fel : 40. TaJcáts Sándor: Borkivitel Lengyelországba 1711—1735-ig. M. Gdt. Szle. 1900. 282—284.1. 41. Figyelembe véve az 1565., 1575/76., 1685. és 1708. évi szüreti eredményeket.