Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

N. Kiss István: Nagybirtokok árutermelése és külkereskedelme a XVII. századi Magyarországon

járadékok behajtásáért, valamint az uradalmi kocsma és mészárszék vezetéséért is. Tekintve, hogy a kocsma szerves része a földesúri borgazdálkodásnak, szerepével ott foglalkozunk. A földesúri jog alapján fenntartott mészárszék hatalmas forgalma, melyet a rendkívül magas húsfogyasztás táplál, gyakran az évi 1000 forintot is meghaladó tiszta bevételt biztosít az uradalomnak. A tarcali gazdaság lényegében önellátó, a kis létszámú „família "-nak az allodiális szőlőművelés és a földesurat illető boradók begyűjtése volt főfeladata. Sűrűn keresték fel azonban a tarcali házat Csáky István különféle officialisai, katonái s barátai, akik átutaztukban itt szálltak meg. Ugyancsak itt vendégeskedtek a vásárlásra jött lengyel borkereskedők is. Mint a számadáskönyvekből kitűnik, élelemből, borból és zabból (equilis portio) évről évre hatalmas készleteket emésztett fel az uradalomnak ez az ellátó szerepe. Az uradalmi készpénzbevételekből a földesúr többször is kifizetett olyan számlákat, amelyeknek semmi közük sem volt a tarcali gazdasághoz. 1638. IX. 17-én pl. 51 „bokor" disznó vételárát és a kísérő parasztok bérét egyenlíti ki a provisor. A kondát Csáky utasítására észak felé tovább hajtják. 1639-ben 396 forintért (65 ökör ára!), 1640-ben 461 forintért vásárolnak marhát a tarcaíiak, hogy azután a földesiir parancsára tovább küldjék a csordát nyugat felé. A földesúr gyakran fedezi a tarcali jövedelmekből másutt folytatott marha- és sertéskereskedelmének költségeit. Az uradalom, mint beszállásolási központ és kereskedelmi ügynökség is szolgálta a földesurat. Amikor Csáky István 1633 végén átvette az uradalmat, a majorsági szőlőbirtok ugyanabból a 8 királyi szőlőből állt, amelyeket már 1565-ből név szerint ismerünk. Közülük négyet robotban (vineae Nyulas, Remete, Előhegy és Alszőlő), míg másik négyet (vineae Király, Nagy Baxo, Nagy Vati és Tar Balázs) bérmunkában művelnek. A terméshozamban igen erős a jó, illetve rossz évek játéka : a leggyengébb és legjobb szüreti eredmény aránya kb. 1: 3-hoz. Csáky az első pillanattól kezdve igyekszik növelni az allodiális szőlőállományt, 1635-től 1637-ig évente két új majorsági szőlőt vásárol, míg 1638-ban egyszerre öt új vineát (szőlő) csatolt birtokához. Többnyire parasztoktól vásárol, a Lajstrom nevű parcellát pl. (1635-ben) Bogdán István nevű jobbágyától veszi meg.

31 Csáky nemcsak allodiumát gyarapította, hanem a majorsági bortermelés színvonalát is emelni akarta, ezért 1637-ben megegyezett a városi tanáccsal és évi 75 hordó bor s 399 forint készpénzadó fejében elengedte minden robotjukat.

32 A bérmunkára való áttérés, mint a táblázat mutatja, jelentékenyen növelte is a borhozamot. A ránk maradt adatok szerint az allodiális gazdálkodás haszonkulcsát a következőképpen határozhatjuk meg. 1638-ban a majorsági termés 199 hordó (vas), ennek kis része a kocsmákba került, túlnyomó többségét azonban exportálták. Ebben az évben a tavernában egy hordó bor 27 forinton, míg a lengyel kereskedőknél 37 forinton kelt el. Ha minden öt hordóból négyet exportárral számítunk, a teljes allodiális hozam értéke kb. 6973 forint, azaz hordónként 35 forint. A művelési költséget (1976 forint) és a família évi költségét (kb. 400 forint) figyelembe véve, az összértékből 2376 forintot kell levonnunk. Eszerint egy hordó majorsági bor tiszta hozama mintegy 25 forint, összesen 4597 forint. Mint az árakból kiderül, a majorsági bor jobb, azaz drágább volt az átlagosnál, de korántsem tartozott a szőlőhegy legértékesebb fajtái közé. Az allodiális bortermés megoszlása a következő: 31. Valamennyi adat a „rationes dominii Tarczaliensis'

?-ből. OL P 72 Csáky lt. 228 fasc. 32. Csupán a földesúri szüret idején kellett kiállítaniuk néhány fogatot. OL P 72 Csáky lt. 221 fasc. 10 Magyar .Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 145