Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

N. Kiss István: Nagybirtokok árutermelése és külkereskedelme a XVII. századi Magyarországon

matosan kisebb tételeket, de ezt a volument (10,8 %) nehéz lenne az általános allo­diális gabonakereskedelem bizonyítékának tekinteni. A gabonatermesztés szempont­jából legfontosabb Zrínyi-birtokon, a muraközi uradalomban, az allodiális szántó­művelés nem törekszik különösebb mértékben árugabona-termelésre. A készlete­ket a vetőmagon, az uradalmi személyzet fogyasztásán és a majorsági szükség­leteken kívül elsősorban a katonaság ellátására fordítják. 8 Korábban a Zrínyiek magánhadseregét, most a császári csapatokat élelmezik, de az Adriai-tenger köze­lében fekvő csabari vasbánya és kohó (ferrifodina) munkásságát is innen látják el liszttel. 9 Valamennyi Zrínyi-birtokon igen nagy gondot fordítanak a szőlőművelésre. Nemcsak a muraközi uradalomban, de a belsőszlavóniai vagy dalmát birtokokon is mindenütt találunk allodiális szőlőket. Általában robotban műveltetik a szőlő­ket, de az helyenként megváltható pénzzel vagy borral. A nagyobb szőlőbirtokok­hoz erdőt, rétet csatolnak, ellátják állatokkal (pl. tehenekkel), és vezetésüket vin­cellérekre bízzák. Borban a muraközi uradalom a leggazdagabb — az egész Zrínyi­birtok borbevételének csaknem kétharmada innen kerül ki -—, bor jövedelmének megoszlása így bizonyos fokig tájékoztat a többi uradaloméról is (4. táblázat). Az 4. táblázat A muraközi uradalom borbevétele, csáktornyai köbölben 10 Év Összesen Adó-bor Allodiális bor 1 % -ban 1679 6069,2 4671,5 1397,7 23,0 1680 6935,9 5135,2 1800,7 25,9 allodiális hozam az uradalmi borkészlet mindössze 25 %-át fedezi, a többit a paraszti adó-bor biztosítja. Évi átlagban 3000—3500 hl-re rúg a teljes borbevétel, amiből még a magas belső fogyasztás (uradalmi személyzet, katonaság) mellett is bőven jut a földesúri kocsmákba. Exportforgalmáról hallgatnak forrásaink, jóllehet a Buceari kikötő raktáraiban van némi nyoma a borkereskedelemnek (pincék, hordókészlet stb.). Mindent összevetve, az allodiális árutermelésről a következőket állapíthatjuk meg : a gabonaeladás minimális, az uradalmi bor zömét elnyeli a földesúri kocsma­hálózat, a tehenészet és a juhászat fölös produktumai a helyi piacra kerülnek. Ex­portadatokat ezekre a termékekre vonatkozóan, legalábbis az általunk ismert anyagban, nem találunk. Nem a klasszikus értelemben vett allodiális termékek (gabona és bor) játszák tehát a főszerepet a Zrínyiek külkereskedelmében. Keres­kedelmi tevékenységük két legfőbb ága — a tranzit marhakereskedelemben ját­szott szerepükön kívül •— a vas- és faexport ! A Zrínyiek tengerparti birtokához (Bona Maritima) egész sor kikötő tartozott: Buceari, Buccaricza, Űj- és Okralye­vicza (Porto-Ré), Hrelyn, Szelcze. Mögöttük, mint gazdasági hátország, kb. 100 km hosszú sávban szinte kizárólag Zrínyi-birtokok sorakoznak egymás mellé: 8. „Erogatio frumenti : ad allodium, ad famíliám, ad seminaturam el pro militibus." 9. Az említett időszakban (1673—77) az alsólendvai és a belatinci kamarai uradalmak raktá­raiból 1621 köböl mixtúra-lisztet küldenek a muraközi uradalomba, hogy a katonaság és a cha­bari vasbánya (ferrifodina) munkásainak ellátását segítsék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom