Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

N. Kiss István: Nagybirtokok árutermelése és külkereskedelme a XVII. századi Magyarországon

NAGYBIRTOKOK ÁRUTERMELÉSE ÉS KÜLKERESKEDELME A XVII. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON N. KISS ISTVÁN A XVI—XVII. századi magyar külkereskedelem története nagyban és egészben még a vitatott és erősen tisztázatlan problémák közé sorolható. Számos részeredmény jelent ugyan meg az elmúlt 70 év alatt, és hívta fel a figyelmet egy-egy város export-tevékenységére, vagy egy-egy árufajta forgalmára, ennek ellenére a magyar külkereskedelem volumenének, összetételének és értékének tekintetében, legalábbis ami a fejlődés irányát illeti, jórészt mind a mai napig becslésekre vagyunk utalva.

1 A XVI—-XVII. századi kivitel árufajtáinak megoszlása és értékvolumene — a marhakereskedelmet kivéve •—jórészt még feltáratlan problémának számít. A marhakivitel és a rézexport szerepe, valamint jelentősége közismert, de ha néhány ritkábban említett árufajta (bor, fa, vas) értékét is figyelembe vesszük, úgy azt tapasztaljuk, hogy az export összetételéről és értékéről vallott eddigi felfogást némileg korrigálnunk kell. Ezzel kapcsolatban szeretnénk a figyelmet néhány olyan problémára felhívni, amellyel eddig alig vagy egyáltalán nem foglalkoztak. A magyar külkereskedelemben, talán a nyugati marhaexport válsága miatt, a XVI—XVII. század fordulóján megnőtt az északi és délnyugati irányú kivitel jelentősége. Ez persze korántsem jelenti a nyugati irányú kivitel kikapcsolását, de határozottan számolnunk kell a lengyel1. Az erre vonatkozó legutóbbi tudományos eredményeket az 1967. július 16—22. között Marburgban rendezett tudományos vitaülésen elhangzott előadások összegezték (,,Der Grossund Fernhandel zwischen dem mittleren Osteuropa nnd Mitteleuropa und die Entwicklung der osteuropäischen Volkswirtschaften 1450—1650".) Fügedi Erik és Kubinyi András egyaránt a magyar külkereskedelem problémáival foglalkoztak a XV—XVI. század fordulóján. Megállapításaik új megvilágításba helyezték a magyarországi export és importkereskedelem történetét a török hódítás (1541) előtti korban. Ember Győző előadása a magyar külkereskedelemnek azt a helyzetét elemezte, amelyet az ország fővárosának, Budának török kézre kerülése teremtett. (Lásd: Századok. 1961.1—40.1.) A kereskedelmi forgalmat a nyugat-magyarországi vámhivatalok naplóinak segítségével elemezte. Becslése szerint a rendelkezésére álló adatok az 1542. évi magyar külkereskedelem volumenének 69%-át ölelik fel. Ember GyőzÖ egyrészt kiemeli a marhakereskedelem túlsúlyát exportunkban, másrészt megállapítja, hogy a kivitel értéke két és félszerese a behozatalénak. Források hiányában az északi, lengyelországi borkivitel kérdésével nem foglalkozott. Összegezése szerint a 323 000 Ft értékű kivitelből kb. 6200 Ft esik a borra, ami érthetetlenül kevés, különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy a soproni és pozsonyi borvidékről a 16—17. század folyamán rendszeresen exportáltak bort Csehország és Szilézia felé. Ember Győzőnek ez a megállapítása vagy a vámnaplók adatainak hiányosságát, vagy azt bizonyítja, hogy a borkivitel zöme valamilyen módon megkerülte a harmincad-helyeket. Végül utalnunk kell arra — amit a marburgi vita során erőteljesen hangsúlyoztak —, hogy a szóban forgó 1542. év jellegzetesen krízis-év volt, s így az annak anyagára épülő következtetéseket semmiképpen sem szabad évszázados trend gyanánt értékelni.