Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Pető Mária: A nyereg formái Pannoniában az i. sz. I—IV. században
A NYEREG FORMAI PANNÓNIÁBAN AZ LSZ. I—IV. SZÁZADBAN PETŐ MÁRIA Hazánk területén mintegy négyezer évvel ezelőtt, a korai bronzkor időszakában, sztyeppéi eredetű, lótartó néptörzsek telepedtek le. A lónak, mint hátasállatnak a felhasználását ettől az időtől számíthatjuk a Kárpátmedencében. Lovasábrázolásaink a bronzkorból, nagyobb számban pedig a korai vaskorból vannak, ezek azonban geometrizáló stílusuk miatt nem alkalmasak a nyereg formájának meghatározására. Ha feltételezzük, hogy ebben a korai időben is ismertek valamiféle kezdetleges nyerget, ennek formáját rekonstruálni nem tudjuk, mivel romlandó anyagból készülhetett, s ezért a leletanyagban nyomát sem találjuk. Az ókori keleti kultúrák ábrázolásai és írásos feljegyzései alapján tudomásunk van a lovagló nyereg legősibb formájáról, a díszített nyeregtakaróról, amely az asszírbabiloni—perzsa hatás alá eső területeken (Kelet-Görögország) is megjelenik. Ez a takaró bőrből készült, görög neve ephippion. 1 Xenophon (i. e. 440—355) a lovakról írott összefoglaló munkájában 2 a nyeregnek már két fajtáját különíti el, az egyszerű ephippion mellett az epokhon-t említi, ez utóbbi elnevezés talán már nyeregvánkost jelent. A görögök használták először a női nyerget •—• asztrabé — ennek legkorábbi ábrázolása az ún. Francois-vázán látható 3 . Mindemellett a görögök legtöbbször szőrén ülték meg a lovat, ahogy ezt a klasszikussá vált lovasábrázolás, a Parthenon friz felvonulási jelenete mutatja, A rómaiak a korai időkben szintén csak a nyeregtakarót ismerték, ezt is csupán a katonák használták. Cicero az ephippiumot a görög jövevényszavak között említi 4 . Ez a szóátvétel nem utalhat arra, hogy a nyeregtakaró használatának szokását feltétlenül a görögök közvetítésével ismerhették meg, ugyanis az azonos jelentésű stratum, stragulum szavak megléte a latin nyelvben igen korai 5 . A bőrből, vagy nemezből készült nyeregtakaró hosszan lelógott a ló oldalán, így védte az állat testét az ellenséges fegyverek támadásától. Az ephippium alá gyakran összehajtogatott négyszögű párnát helyeztek 6 , amelyet legtöbbször szíjakkal megerősítettek, hogy ne 1. Keller, Otto: Die antike Tierwelt. Leipzig. 1909—1913. Engelmann. I. köt. 238.p. 2. Xenophon: Reitkunst. Griechisch und deutsch von Klaus Widdra. Berlin 1905.Akademie Verlag.VII/5; XII/9. 3. Günther,W.: Sattel.Eberts Reallexikon der Vorgeschichte.Berlin.1927/28. Xl.köt. 212.p. 4. Cicero,Marcus Tullius: A legfőbb jóról és rosszról. (De finibus bonorum et malorum.)Ford. Némethy Géza.Bp.l901.Franklin.HI/4. 5. Günther,W.: a 3.jegyzetben i.m. 212.p. 6. Rich,A?ithony: Illustriertes Wörterbuch der römischen Alterthümer. Paris—Leipzig. 1892. Firmin Didót Fréres.241.p.
