Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Pető Mária: A nyereg formái Pannoniában az i. sz. I—IV. században
csúszkálhasson mozgás közben ide-oda a ló hátán. Ezt tekinthetjük a nyereg kialakulása ősi formájának. Képével a legrégibb római lovasábrázolásokon találkozunk, egyik szép példája a luliusok Saint-Remy-ben levő emlékművén látható. 7 A sella equestris (=lovagló nyereg) elnevezés csak az i. sz. IV. században jelenik meg. 8 Ez a késői nyelvi adat azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a tárgy korábban is használatban lett volna, emellett szól az ábrázolásos és az ásatási leletanyag is, A. Rich munkájában közölt sella equestris ábrázolás 9 megegyezik G. Lafaye által „kelta nyereg"-nek nevezett formával. 10 Ez utóbbi elnevezés is utal arra, hogy a már kifejezetten lovagló nyereg megjelenése a katonai felszerelésben a tartományi segédcsapatoknak köszönhető. C. Romanius mainzi síremlékén (i. sz. 90 körül) már nyeregszerű készítményt láthatunk elülső és hátulsó kápával. 11 A kapák nagy falerákkal vannak díszítve, a nyerget pedig hármas szíjazat, szügyelő, farhám és heveder erősíti a ló testére. Pannóniai leletanyagunk lovassírköveinek tanúsága szerint az i. sz. I. században még általános volt az ephippium használata. A pannóniai lovassírkövek összefoglalását Sz. Burger Alice végezte el 12 , munkája kiindulópontot jelent a nyereg formájának vizsgálatánál. A szerző megállapítása szerint korai időkben elsősorban lovaskatonák kapták a lovassírköveket, de ritka kivételként előkelő polgári személynek is állítottak, példa erre C. Sextilius Senecio, aki Scarbantia (Sopron) decuriója (városi főtisztviselő) volt. Burger Alice feldolgozása alapján összeállított térképen a lovassírkövek elsősorban a Duna vonalán sorakoznak fel, azokon a helyeken, ahol tudomásunk szerint a lovascsapatok legkorábbi állomáshelyei voltak. A lovasjelenetek mintája a szerző szerint Rajna vidéki hatásokat mutat, valószínű ottani mintakönyveket másoltak, vagy Rajna vidéki kőfaragó mesterek dolgoztak Pannóniában. A nyereg alakulásának vizsgálata az összes pannóniai kőemlék adatai alapján készült, mintegy 50 követ véve figyelembe. Az alábbiakban, időbeli sorrendben néhány tipikus példát láthatunk az egyes nyeregfajták ábrázolására. A legkorábbra keletezhető lovassírkő a soproni múzeumban őrzött, Borbolyán (Walbersdorf—Ausztria) előkerült kőemlék 13 , amelyet Tiberius Iulius Rufus, az Ala Scubulorum katonája emlékére állítottak. (L. 1. kép.) Az Ala Scubulorum az I. században Pannóniában állomásozott, 14 biztos állomáshelyét nem ismerjük. A kő második képmezejében jobbra vágtató, nyilazó lovas alak felszerszámozott lovon ül, az ábrázolásból világosan kivehető a szügyelő (antilena), farhám (postilena), kantár és az ephippium szerű kis nyeregtakaró. Az ugyancsak I. sz. elejére keltezhető Mursán (Osijek—Jugoszlávia) előkerült kövön, amelyet Niger Bataronis f. Sveitrius lovaskatona tiszteletére állítottak 15 , s aki az Ala I. Hisp. Aravacorum lovaskülönítményben teljesített szolgálatot, a szerszámzatot nem mintázta meg a kőfaragó, t valószínű festéssel pótolta ezeket. Az ókori 7. Günther,W.: a 3.jegyzetben i.m.212.p. 8. Sidonius Appolinaris: Epistuíae.Paris.l887.Librairie de Firmin Didót Et Cik.IlI/3. 9. Rick,Anthony: a 6. jegyzetben i.m.241.p. 10. Lafaye,George: Sella equestris. Daremberg— Saglio Dictionnaire des antiquités Gréces et Romain.Paris.l911.Hachette.IV/2.köt.ll81.p. 11. Germania Romana. Ein Bilderatlas.Herausgegeben von der Römisch —Germanischen Komission. Bamberg.1924—1930.Buchner. III.köt.VII.t.3.kép.CIL XIII.7029. 12. Sz.Burger Alice: Lovassírkövek Pannoniában az i.u.I. századból.Arch.Ért. Bp.(1956).83. évf. 191—197.p. 13. Sz. Burger Alice: a 12. jegyzetben i.m.l92.p. 14. Mócsy, Andreas: Pannonia.Auxiliartruppen.PWRE Suppl.IX.Stuttgart.l962.Druckenmüller.617—624.p. 15. Sz. Burger Alice: a 12.jegyzetben i.m.l93.p.
