Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Wellmann Imre: Pestmegye viszálya Pest városával piacra vitt paraszti termelvények körül az 1730-as években
marhahús fontját 5 dénáron adhatnék; 4 dénáros árral meg egyenesen tönkremegyünk. A mi helyzetünket nem lehet a pozsonyi, győri mészárosokéhoz mérni: ők ugyanis a maguk városában csak azt a marhát mérik, melyet a Csallóközben, Komárom, Fejér, Sopron megyében csapatostul szednek össze; ezenfelül azonban egész gulyákat tartanak a Tisza vidékén, s kötött szerződéseik alapján Bécsbe hajtatva, azokkal nyerészkednek; ők a faggyún és a bőrön is nagy áron tudnak túladni. Mi viszont az 5 dénáros árnak megfelelően borjút is csak veszteséggel tudunk venni, nyáron ritka jószág lévén; a legutóbbi pesti és váci vásáron már tűrhetetlen árat kértek érte. Ha így megy tovább a dolog — zárták panaszos beadványukat a két város mészárosai —, eddig gyűjtött csekély tőkénk is odavész. Csatlakoztak hozzájuk a falusi mészárosok is, hivatkozva szegénységükre s arra, hogy a drágán vett marhát hitelben is kell vágniuk; kérték, közülük csak azokra nézve álljon fenn tovább is a. húsmérés kötelezettsége, kik azt a 3 dénáros áron vállalni tudják. 18 A pesti mészárosok annyira sérelmesnek ítélték a 4 dénáros marhahús-árat, hogy nem sajnálták a fáradságot: küldöttségben fölkeresni Mágocsy Mihály alispánt Vácrátóton, s ezenfelül Pest városát is megkérték közbenjárásra. A magisztrátus nem is habozott magáévá tenni érveiket, hogy hiába sarjad már szépen a fű, ők még drágán vették s tartották a vágásra kerülő jószágot (eredetileg azt is fel akarta hozni, hogy még mindig nem veszik olcsón, ezt azonban utóbb jobbnak látta törölni). 19 Az alispán válaszában megnyilatkozó cinizmus éles fényt vetett megye és város ellentétére. Magam — írta — az egész vármegye döntését nem módosíthatom. Mondtam ugyan a mészárosoknak, hogy kérésüket elő fogom hozni az egybegyűlő megyei uraknak, „mivel azonban más céllal, még pedig inni és táncolni jöttünk itt össze, sem idő, sem alkalom nem adódott ilyen instancia előadására ; s ha előhoztam volna is, tudom, senki sem akarta volna meghallgatni, minthogy mással voltak elfoglal va." 20 Az alispán felelete arra is utalt, hogy a legközelebbi megyegyűlésen, hol a közbeeső váci vásáron kialakult árakat is figyelembe lehet majd venni, szóba kerül a dolog; addig csak mérjenek a mészárosok a János naptól érvényes árakon, hogy a megyei urak, azoktól való eltérésen méltatlankodva, az ármódosítás dolgában keményebbeknek ne mutatkozzanak. A július 8-i közgyűlés nem zárkózhatott el a tény elől, hogy a marha ára megdrágult, s azért hozzájárult, hogy húsát Budán 4% dénáron mérjék. Mivel azonban az volt a tapasztalat, hogy a pesti mészárosok igen hitvány húst árulnak, ott az árat továbbra is 4 dénárra szabta, azzal, hogy ezentúl jó húst vágjanak, faluhelyen pedig 3 : / 3 dénárra; a borjúhús fontja maradt a korábbi 6 dénár. 21 Nemcsak Pest mészárosai érezték roppant sérelmesnek ezt a megkülönböztetést: melléjük állt maga a város is. A tapasztalatokon okulva, célszerűnek látta ezúttal nem az alispánhoz, hanem a helyben működő Királyi Tábla elnökéhez: br. Grassalkovich Antal személy nőkhöz folyamodni. Méltánytalannak jelentette ki mindenekelőtt, hogy a mészárosokat ilyen módon sújtsák, mikor a büntetés törvény szerint a város hatáskörébe tartozik. S a magisztrátus — úgymond — nem is vádolható hanyagsággal, hiszen hites megbízottakat küldött ki azzal a meghatalmazással, hogy kobozzák el, ha nem megfelelő, silány hiist találnak a mészárszékeken; de csak jó húsról tettek jelentést. Arra nem kényszerítheti mészárosait a város, hogy a budaiak18. PmL. Instantiae inutiles 1733, a budai, pesti és budai s a falusi mészárosok folyamodványa. 19. PL. Intimata archivi antiqui (a továbbiakban: Int.a.a.) 1896. 20. ,, . . . sed quia in alium finem, utpote bibére et saltare hic fueramus congregati, nec tempus, nec occasio aderat similem instantiam proponere, et si etiam proposuissem, scio, quod nullus audire voluisset, cum in aliis occupati fuerint." (Mágocsy válasza, Rátét 1733 jún.28, uo.) 21. PmL. Közgy.jkv. 1733 júl. 8, 73.p.
