Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Wellmann Imre: Pestmegye viszálya Pest városával piacra vitt paraszti termelvények körül az 1730-as években
falusi mészárosok panasza is csatlakozott hozzájuk. Érveik közül nem hiányzott a hivatkozás marhadögre, mely az állományt megritkította, a marha árát felszöktette ; hosszú télre, mely a hizlalással járó kiadásokat meggyarapította, s a fűnövelő tavaszt késlelteti ; aszályra, melynek következtében széna alig termett, s azért drágán keUett venni, de még így sem tart ki ; nedves időre, minek folytán a széna megfülledt, megdohosodott, még mindig gőzölög, úgyhogy a jószág nem eszi — egyszóval mindenre, ami arra utalhatott, hogy a vágásra kerülő marha oly sokban van, hogy a mészárosok nem élhetnek meg, ha a húst a megye megszabta, másutt tapasztalhatónál olcsóbb áron kell adniuk. 13 A vármegyére viszont az ármegállapításban Bécs nyomása nehezedett: amint a beszállásolt vagy átvonuló katonaság valami észrevételt tett a hús drágaságára, a Haditanács nyomban beavatkozott, mire a Helytartótanács meghagyta a vármegyének, hogy illendő árszabással haladéktalan vessen véget az élelemeladás körüli kihágásoknak. 14 1733 télutóján a pesti és budai mészárosok jóelőre azzal iparkodtak számukra kedvezőbb árszabásra bírni a vármegyét, hogy hangsúlyozták: az előző évben a szárazság miatt szénában hiány mutatkozott, ezért a vágómarhát nagy költséggel kellett tartani, s venni is csak oly drágán lehet, hogy a hús fontja maguknak is benne van vagy Ö 1 /^ dénárjukban. 15 A megye közgyűlése azonban — miután már előzőleg elégtételt követelt Pesttől azért, hogy a mészárosok, az ármegállapítást kijátszva, a borjút nem font-, hanem darabszámra vagy negyedrészenként árusítják— úgy határozott, hogy János napig a jó kövér magyar ökör húsát városokban 5, mezővárosokban 4%, az „oláh" marháét 4, illetőleg 3 1 / 3 dénáron, faluhelyen mind a kétfélét 3 1 /a dénáron mérjék fontonként; a borjúhús ára változatlanul 6 dénár maradt. 16 Az igazi felzúdulást azonban az váltotta ki a mészárosok részéről, amikor a vármegye június elején János napjától fogva leszállította a húsárakat. A nagyböjt végén szabott magas árak — hangoztatta a közgyűlés —- a nagy szénahiányban találták indoklásukat; most már azonban a jószág a legelőn kellőképp meghízhat június utolsó hetéig, s azért akkortól kezdve a két városban, a mezővárosokban, illetőleg a falvakban a marhahúst 4, 3%, illetőleg 3, a bárányhúst 3%, 3, illetőleg 2%, a borjúhúst egységesen 5 dénáron kell mérni. 17 A budai mészárosok siettek hangot adni megdöbbenésüknek. Nem elég — úgymond —, hogy a hosszan tartó tél huzamosan gátolta a legeltetést, s ráadásul a szénának is szűke volt : még most is drága pénzen vett szénán kell tartani vagy nagy áron vásárolni a vágómarhát. Ilyen húsárak mellett — jelentették ki — vagy végső romlásra jutnak, vagy pedig a közönséget nem tudják elegendő s jóminőségű hússal ellátni, már pedig városban megkívántatik, hogy jól felhizlalt ökrök kerüljenek levágásra, akkor is, ha másutt hiány van ilyenekben. 8 hogy a felszólalásnak annál nagyobb súlya legyen, újból a vármegyéhez fordultak, most már a pesti mészárosokkal egyetemben. Abban bíztunk — hangsúlyozták —, hogy a marhahús ára tovább is 5 dénár marad, ebből kiindulva vásároltunk a böjt idejétől fogva drága pénzen a megye területéről való hízott ökröt, nem pedig tiszántúli vagy épp oláh és rác marhát, s hizlaltunk göbölyöket bérelt pusztákon nagy költséggel. Ha mindezt számításba vesszük, hasznunk még akkor sem lenne, ha a 13. PmL. Instantiae inutiles, pesti és budai mészárosok beadványa (1728), 1730, 1732; falusi mészárosoké (1729), 1731. 14. PmL. Intimata 1732 aug. 18, 2.sz. 15. PmL. Instantiae inutiles 1733, a budai és a pesti mészárosok beadványa. 10. PmL. Közgy.jkv. 1733 jan.8, 012.p. ; márc. 26, 007. p. — A város és a falu közti különbségtétel indoklása abban állt, hogy a városlakók előkelő rétege számára jobb minőségű húsról kell gondoskodni. A falun elszállásolt tiszt azonban éppúgy megkövetelte a jó húst a helybeli mészárostól. (Ld. PmL. Instantiae inutiles 1731, falusi mészárosok kérvénye.) 17. PmL. Közgy.jkv. 1733 jún.l, 43—44.p.
